25 éve született az IBM PC

25 év

Don Estridge
Don Estridge

Miközben 1981 tavaszán a világ a Ronald Reagan amerikai elnök, majd a II. János Pál pápa elleni merényletekre figyelt, mi itt, Magyarországon pedig talán éppen annak örültünk, hogy Pártunk és kormányunk elhatározta az ötnapos munkahét bevezetését, egy floridai kisvárosban egy tucatnyi IBM-mérnök elkészült egy kisméretű személyi számítógép – ahogy akkoriban a hasonló gépeket nevezték: mikrokomputer – fejlesztésével. Eszükbe nem jutott, hogy történelmet írnak, ahogy a vállalat maga sem fűzött vérmes reményeket a végül augusztus 12-én piacra került IBM 5150-hez, ismertebb nevén az első IBM PC-hez. Úgy kalkuláltak, hogy a megfizethető árú, adatok rendszerezésére, szövegszerkesztésre és táblázatkezelésre használható masinából teljes életciklusa alatt 250 000 darabot fognak eladni, ám csak az első két évben több mint félmillió fogyott.

Ma már látjuk: a személyi számítógép gyökeresen átformálta az életünket, a munkát, a kikapcsolódást és a társas kommunikációt, és egyre inkább szerves részévé válik mindennapjainknak. Ma Magyarországon a háztartások 42 százalékában használnak PC-t, a világon pedig 235 millió darabot adnak el évente. Nem rossz számok ezek egy olyan konstrukciótól, amely amolyan „B” tervként született, és inkább szükségből, mint tudatos tervezés miatt lett olyan, amilyen. A sors iróniája, hogy az IBM ma már közvetlenül alig érdekelt az általa 25 évvel ezelőtt beindított bizniszben, amely olyan vállalatok szerencséjét alapozta meg, mint az Intel és a Microsoft.

Project Chess

„Hogy az IBM előáll egy személyi számítógéppel? Az olyan lenne, mint egy elefántot megtanítani sztepptáncot járni” – mondták akkoriban az elemzők, mennyire idegennek gondolják az informatikai behemóttól az emberi méretű komputerek világát és a gyors reakcióidőt. Ám a helyzet úgy állt, hogy 1980-ban a vállalat már döntött egy megfizethető árú, asztali számítógép fejlesztéséről. Az ötletgazdának Bill Lowe-ot, a cég Boca Raton-i (Florida) részlegének egyik mérnökét tartják, aki arra tett ígéretet, hogy tucatnyi emberével egy év alatt elkészül a masinával.

A cégen belül csak „Sakk projekt” néven emlegetett munkálatok irányítására kinevezett Philip (Don) Estridge úgy gondolta, hogy a feszített fejlesztési tempót csak úgy lehet tartani, ha – szakítva az IBM általános gyakorlatával – nem házon belüli, hanem külső gyártóktól vásárolt, már bevált alkatrészeket fognak használni. Estridge másik fontos döntése az volt, hogy kezdettől fogva nyílt architektúrában gondolkodott, ami később lehetővé tette más gyártóknak kompatibilis gépek forgalmazását.

Beszámolók szerint eredetileg a gép mikroprocesszorának szállítója a Motorola lett volna, ha nem csúszik reménytelenül a csippel. Mivel a határidő szorított, Estridge egy „B” tervet dolgozott ki: minthogy az Intel éppen akkoriban puhatolózott a floridai részlegnél az üzleti lehetőségekről, a fejlesztés gyorsítása érdekében azt javasolta, hogy használják fel a Displaywriter néven 1980-ban forgalomba került szövegszerkesztő gép alaplapját, mely az Intel 8088-as processzorára épült.

Az operációs rendszer szállítására sem a Microsoftot szemelték ki eredetileg. Az IBM választottja az akkor messze legnépszerűbb CP/M rendszert fejlesztő Digital Research volt, ám máig nem teljesen tisztázott okok miatt a megállapodás a Gary Kildall vezette vállalattal nem jött létre. Ezt követően keresték fel az akkor még teljesen ismeretlennek számító Microsoftot, amelynek ugyan akkor még mutatóba sem volt operációs rendszere, de ígéretet tett arra, hogy határidőre leszállít egyet. Bill Gatesék végül bagóért megvásárolták egy CP/M-alapú rendszer, a QDOS licencét, majd megbízták annak programozóját, Tim Patersont az Intel 8088-ashoz készített változat megírásával.

Az IBM PC 1981. augusztus 12-én került piacra. A gép otthoni felhasználásra szánt alapváltozata – amelyhez nem járt monitor és floppy – 1565 dollárba került. Olcsó éppen nem, mégis megfizethető volt. Ezért az árért egy merevlemez nélküli, 40 kB ROM-mal és 16 kB – 256 kB-ig bővíthető – memóriával, 83 gombos billentyűzettel rendelkező számítógép járt, amelyet hagyományos televízióra és kazettás magnóra lehetett csatlakoztatni. Az alapkonfigurációt monokróm vagy színes monitorral, lemezmeghajtóval és mátrixnyomtatóval lehetett kibővíteni.

Amikor piacra került, az IBM PC nemcsak nem az első, de még csak nem is a legjobb személyi számítógép volt. Magát a terminust sem az IBM találta ki, az már közel húsz éve létezett az 5150-es megjelenésekor. Egykor a Hewlett-Packard próbálta magának vindikálni az első használatért járó elismerést, hivatkozva egy a Science magazin 1968. október 4-i számában megjelent hirdetés szövegére („Új Hewlett-Packard 911. Egy személyi számítógép.”), ám a Wikipedia úgy tudja, hogy ezt a szókapcsolatot először John W. Mauchly, az elektronikus számítógépek egyik őspéldányának számító ENIAC atyja vetette papírra. A New York Timesban 1962. november 2-án megjelent írásban Mauchly azt jósolta, hogy nagyjából egy évtized múlva mindenkinek lehet majd saját számítógépe: „Nincs okunk azt feltételezni, hogy egy átlagos fiú vagy lány ne tudna használni egy személyi számítógépet” – fogalmazott.

És bár még ma is sokak számára kihívás a számítógép, a jóslat rendben volt.

Barna József

  • Kapcsolódó cégek:
  • IBM

Azóta történt

Előzmények