Előszó, csomagolás

Egy kicsit félve merem csak kijelenteni, de nagyon szeretem a különféle robotokat. Egy-egy újdonság megjelenése sokkal jobban lázba tud hozni, mint egy okostelefon, épp ezért már évek óta követem a robotporszívók fejlődését, rengeteg modellt lehetőségem is volt kipróbálni, ám a legtöbb esetben csalódnom kellett. Az innováció és a folyamatos fejlődés ugyan évről évre tetten érhető volt, de egyetlen egy olyan modellt sem láttam, ami minőségi módon el tudta volna látni a feladatát, vagy csak legalább egyben hagyta volna a lakást, azaz rá lehetett bízni a takarítást úgy, hogy nem kellett folyamatosan szemmel tartani, hogy merre jár és épp mit tör össze. A robotporszívók iránti érdeklődésemnek több kábel, a gitárom és az ukulelém is kisebb áldozatává vált, úgyhogy egy időre le is tettem arról, hogy efféle eszközök tesztelésére adjam a fejem. Persze tisztában voltam vele, hogy közel sem láttam az összes létező gyártó kínálatát, de inkább levontam a konklúziót, hogy ennek kell még egy kis idő.

[+]

Egyik nap aztán egy CES-en történt bejelentés kapcsán eszembe jutott, hogy érdemes lenne futni még egy kört, hátha a frissebb modellek már megfelelnek az én elvárásaimnak is. Fel is kerestem a Samsung hazai ügynökségét, akik valahonnan előszedtek nekem egy PowerBot VR9000 típusú robotot, ami egyáltalán nem egy friss modell, tavaly előtt szeptemberben mutatták be a berlini IFA kiállításon. Ennek kapcsán eszembe is jutott, hogy talán egy kicsit erőteljesebben ragaszkodhattam a teszteléshez, mint az ideális lenne, de mint utólag kiderült, több szempontból is nagyon szerencsés, hogy így alakult a dolog. Egyrészt mert életemben először egy olyan tárgyat tudtam kipróbálni, ami nem éppen egy új eszköz, már a dobozán is látszik, hogy valószínűleg újságírók tucatjai használták előttem. Másrészt megkaptam az első olyan robotporszívót, amit érdemben használni is tudtam, ennek köszönhetően pedig az olvasók részéről érkező érdeklődés esetén elképzelhető, hogy a lapcsaládunk új típusú tartalommal gazdagodhat.

[+]

A doboz tehát le volt harcolva, ragasztószalagok tartották össze, amire csak az lehet a magyarázat, hogy más újságíró kollégák is lelkesedtek a VR9000-ért, és az indokoltnál agresszívabban tépték fel a csomagolást, pedig az amúgy elég jól nyílhatott fénykorában. Tartozékokból szép számmal kapunk, ami egy efféle terméknél amúgy nem egyedi dolog. Jár hozzá egy távirányító, pót-porszűrő, töltőállomás, valamint egy virtuális fal is.

Külső, felépítés

Az eszköz méretén jól látszik az iparág fejlődése, a 38 x 13,5 x 36 centiméteres értékek nem egy apróságot takarnak, de a lényeg, hogy a gép elég lapos ahhoz, hogy sok bútor alá be tudjon gurulni, ami kiemelten fontos dolog. Ugyanakkor a tesztpéldány állapotán az is látszik, hogy nem fér be mindenhova, viszonylag sok karcolás található rajta, úgyhogy ebből a szempontból is szerencsés, hogy ilyen sok idővel a megjelenése után lett alkalmunk letesztelni az eszközt, hiszen így legalább kiderült, hogy egy év elteltével mire számíthatnak azok, akik robotporszívó vásárlására adják a fejüket. Érdekes feladat volt egyébként egy makulátlan külsejűnek közel sem nevezhető porszívót fotózni, nagyjából fél órás takarítás kellett ugyanis ahhoz, hogy egyáltalán ilyen állapotba kerüljön az eszköz. Tesztünk másik nagy konklúziója tehát egyből a teszt elején kiderül, nagyon jó dolog, ha egy robot helyettünk porszívózik, de magának a robotnak a takarítása önmagában is elég nagy meló.

[+]

A robotporszívók többsége ovális, ezzel szemben a Samsung PowerBotja felülről nézve D-alakú. Nem ez az első efféle kialakítású gép a piacon, de így is egyedinek mondható a külseje, ám ennek az alaknak más előnyei is vannak. Az egyik, hogy az orr-részben lévő kefés henger szélesebb, mint az általam korábban látott eszközökben lévők, szélei túllógnak az oldalt lévő kerekek képzeletbeli vonalán, tehát összeszedik előttük a koszt. Az elméletet bizonyította a tesztpéldány állapota is, a kerekek ugyanis gyakorlatilag tökéletesen tiszták voltak. Elvileg a sarkok takarításánál is előnyt kellene, hogy jelentsen ez a kialakítás, de a tökéletestől azért ebből a szempontból messze van a VR9000, a sarkokban körülbelül két-három centiméteres vastagságú csíkot hagyott, oda ugyanis képtelen volt elérni.

[+]

Az elülső rész tetején található a robot tájékozódását segítő kamera, amely azonos az előző generációs modellen lévővel. A kialakítása elég szerencsés abból a szempontból, hogy a portartály ürítése során nem kerül rá matéria, pedig annak eltávolítása során pont a kamera körül lévő műanyag keret emelkedik fel. A körülötte lévő részen több dudor is található, többek között itt kaptak helyet az infravörös távolságérzékelő szenzorok, valamint a virtuális falat felismerő érzékelők is. A porszívó motorja a fémesen csillogó, bronzos árnyalatú rész mögött kapott helyet, ez a kialakítás leggyengébb, pontosabban legmagasabb pontja, épp ezért a tesztpéldányon ez volt a legkarcosabb. A kezelőszervek és a kijelző a hátsó, fekete részen kaptak helyet, ezzel kapcsolatban csak az a kritika érheti a gyártót, hogy a megjelenítő töltés közben és teljesen feltöltött állapotban is folyamatosan világít, úgyhogy ha valaki a hálószobájában szorít helyet a Samsung robotjának, miközben vak sötétben szeret aludni, akkor lehet, hogy hozzám hasonlóan idegesen fogja kikapcsolni a gépet és másnap újragondolja az elhelyezését. A töltőállomásnak egyébként körülbelül egy négyzetméteres hely kell ahhoz, hogy a VR9000 visszataláljon és be tudja dokkolni magát.

[+]

A 0,7 literes kapacitású portartályba a készülék belsejében lévő csövön keresztül érkezik a levegő és a kosz, itt pedig elég sok dolog történik, lévén az olcsóbb modellekkel ellentétben ez az eszköz egy valódi porszívó, nem csak egy guruló, elektromos kefe. Úgynevezett ciklonos rendszer működik benne, ami leegyszerűsítve körülbelül azt jelenti, hogy a poros levegőt a portartály speciális kialakítása megforgatja, aminek hatására a por és a kosz leválik, a szűrőn át pedig nagyjából tiszta levegő távozik a gépből. Az előnyök egyértelműek, a kisebb terhelésnek kitett szűrő lassabban tömődik el, azaz huzamosabb használat és közel teli tartály mellett sem csökken jelentős mértékben a szívóerő. Másrészt a szűrő elmosása is könnyebb feladat amiatt, hogy eleve nem olyan poros, mint más modelleknél.

[+]

Az eszköz alját megnézve egyből észrevehetjük az oldalsó, forgó kefe hiányát, pedig ezt az úttisztító járművek is használják, pont a padkák tisztítására. Mivel korábban már említettük, hogy a sarkok takarítása nem a gép erőssége, mindenki le is vonhatja magának a konklúziót. A helyzet egyébként azért nem drámai, mert bár a kefés henger melletti oldalakon három, illetve bő két centiméteres üres rész található, de itt nagyobb a szívóerő is, úgyhogy a por egy részét azért összeszedi a gép, de nem tökéletes, amit maga után hagy. Szenzorok alulra is kerültek, amelyek a lépcsőn való lebucskázástól óvják meg tesztünk tárgyát, illetve egy gumiborítás alatt megtaláljuk a bekapcsológombot is. A felhasználók által is cserélhető akkumulátor 84 Wh-s kapacitású (21,6 V mellett), ami jóval nagyobb, mint a robotporszívók többségében található telepek, amire a komolyabb szívómotor miatt volt szükség. A gép tömege ennek megfelelően egyáltalán nem jelentéktelen, 4,8 kilogrammot nyom, folyamatosan pedig körülbelül egy órán át képes takarítani.

Működés közben

A PowerBot nagyobb kerekeket kapott, mint az általam korábban látott modellek, épp ezért a lakásomban található nagyobb küszöböket is meg tudta mászni, bár némelyiknél azét kellett próbálkoznia egy darabig, ami közben elég szerencsétlenül fest a masina, de az igazság tényleg az, hogy ezt a feladatot eddig egy általam próbált porszívó sem abszolválta. A mozgása amúgy kimondottan finom, épp ezért a tartókon lévő hangszereimet sem borította le, mivel elég keveset ütközik, de ha mégis muszáj neki, azt kimondottan lassan teszi. Egy szándékosan a földön felejtett microUSB-kábel viszont áldozatául esett a tesztelésnek, a szabály tehát itt is az, hogy ilyesmit nem szabad az útjába tenni, vagy az efféle területet el kell előle zárni a virtuális fallal, amelynek működését egyébként két góliátelem oldja meg, a szemmel nem látható kerítés minimális hossza pedig 2,5 méter. Ami ennél a modellnél sem lett megoldva, az a felhasználói közbeavatkozást követő tájékozódás, a gép szemmel láthatóan teljesen megzavarodik, ha odébb rakjuk, ilyenkor visszamegy olyan helyekre is, ahol már járt. Ez kicsit eltúlozva azt jelenti, hogy ha valahol elakad és ki kell szabadítanunk, akkor elölről kezdődik a takarítás.

[+]

Az eszköz kezelését alapvetően a mellékelt távirányító segítéségével érdemes megoldani, ami tartogat pár meglepetést. Az egyik ilyen a manuális tisztítási üzemmód, a távirányítóval ugyanis megvilágíthatunk egy területet a robot fél méteres körzetében, az pedig odamegy és feltakarítja, ami ott van. Ha másfél méter magasan tartjuk a kontrollert, körülbelül 3 méter az a távolság, ahonnan használhatjuk ezt a funkciót, szóval nem lehet megtenni, hogy a szoba egyik sarkából csak úgy mutogatjuk neki a pontokat, de így is elég hasznos a funkció. Örömteli, hogy ennek megléte ellenére sem kell lemondanunk a távirányítós autókhoz hasonló kezelésről, előre menni és kanyarogni is lehet a kontroller megfelelő gombjaival.

[+]

A VR9000 négyféle takarítási módot tud, amelyek között a távirányító és a gépen lévő gombok segítségével is lehet váltani. Az automatikus mód kvázi sorfolytonos mintában mozgatja a gépet egészen addig, amíg az egész helyiség ki nem lesz takarítva. A spot tisztítás egy másfélszer másfél méteres területet takarít fel, a készülék belülről kifele haladva végzi el a munkát. A maximális mód hatására egészen addig takarít a masina, amíg az akkumulátora le nem merül; a töltőállomás megtalálása egyébként erőssége, csak a tesztelés elején fordult elő, hogy nem lelte meg a hajlékát. Fontos tudni, hogy ha 60 perc alatt nem végzett a lakással, a nagyjából 2 és fél órás töltés után onnan folytatja a takarítást, ahol korábban abbahagyta. A módokra visszatérve, az utolsó az előző bekezdésben taglalt, manuális kezelést teszi lehetővé, de érdemes említést tenni a néma üzemmódról is, amely 76 dB alatti zajszintet állít be, ennél alapértelmezett módban ugyanis hangosabb a gép; egy sima porszívó szintjét persze nem éri el, de azért halknak sem nevezhető. Van továbbá porérzékelő funkció is, amely üzemmódtól függetlenül annyit csinál, hogy a poros területeken nagyobb szívóerőt fejt ki.

A Samsung PowerBotja nagyon jól takarít, azon általam is próbált eszközök közül mindenképp a legjobb, de túlzás lenne egyből bajnok jelzőt akasztani rá, mert nem láttam mindent, ami kapható hazánkban. Az viszont tény, hogy nagyon hatékonyan takarít, problémát tényleg csak a sarkok jelentenek, egyébként viszont nagyon szépen dolgozik, a szőnyegek és küszöbök sem jelentenek neki akadályt, nem lökdösi odébb a bútorokat, egyedül a kisebb szőnyegeket, lábtörlőket hajlamos magával húzni. A látszólag tiszta padlóról is jelentős mennyiségű port tud összeszedni, amit szerencsére játszi könnyedséggel lehet kiszedni a tartályból.

[+]

Ezek alapján magabiztosan kijelenthető, hogy az elmúlt években a robotporszívók rengeteget fejlődtek és ma már vannak olyan modellek, amik tényleg használhatók arra, amire kitalálták őket. A VR9000 is egy ilyen termék, de a másik oldalon ott van a 250 ezer forintos árcédula, ennyiért az ember azért el is várhatja ezt a teljesítményt. De nem szabad telhetetlennek tenni, a korábban látott, gyengécske megoldások fényében az is öröm, hogy létezik ilyen masina, remélhetőleg pár év múlva ezt a szintet már olcsóbban is meg lehet majd vásárolni.

Bocha