Mikor 2005-ben a davosi Világgazdasági Fórumon meghirdette, majd nem sokkal később az ENSZ csúcstalálkozóján be is mutatta százdolláros laptop néven ismertté vált hordozható számítógépét és ambiciózus oktatási programját, Nicholas Negroponte még úgy számolt, hogy 2008 végéig a zöld masinából közel 150 millió darabot juttatnak majd el a fejlődő országok diákjaihoz. Akkor ez a célkitűzés csak nagyralátó volt, ma viszont már tudjuk: teljesen irreális. Eddig a Negroponte által gründolt alapítvány, a beszédes nevű Laptopot Minden Gyermeknek (OLPC) mindössze 2000 darab gépet osztott szét, azt is egy tesztprogram keretében, és a korábban lelkesnek mutatkozó országok közül egyedül Uruguay hajlandó fizetni is – igaz, mindössze százezer darabért, amely nagyon messze van az eredetileg vizionált országonkénti egymilliós minimumtól. Negroponte most csalódottnak és megtörtnek tűnik, és elsősorban a profitéhes számítástechnikai óriásokat, az Intelt és a Microsoftot teszi felelőssé programja várható kudarcáért – derül ki Wall Street Journal-nek a program történetét bemutató írásából.
A XO a tajvani Computex kiállításon
A 63 éves informatikai szakember – aki többek között azzal vált ismertté, hogy létrehozta a Massachusettsi Műszaki Egyetem Médialaborját és a bábáskodott a Wired Magazine megalapításánál is – alighanem ott hibázott, hogy a nagyokat tudatosan kihagyta a projektből. A százdollárosra tervezett – jelenleg 188 dollárért gyártható – XO-ba ugyanis a kisebbik processzorgyártó, az Advanced Micro Devices (AMD) chipje került, az egyedi operációs rendszert pedig linuxos alapokra építették, ez pedig a piacvezetők számára fenyegető perspektíva volt. (Mi történne például ha 150 millió iskolás nőne fel Windows nélkül?) Az is hiba volt, hogy a kis teammel, mindössze 20 fizetett alkalmazottal dolgozó alapítvány sokat késett a termék bevezetésével (a sorozatgyártás csak a hónap elején indult el), így a Negroponte ötletében üzleti lehetőséget látó profitorientált nagyvállalatoknak volt ideje előállni hasonlóan olcsó gépekkel. Ma már úgy áll a helyzet, hogy számos nagy márka verseng ebben a szegmensben, és éppen a piacot kitaláló OLPC a leggyengébb szereplő.
„Tulajdonképpen nagy siker lenne számomra, ha a jövő év végéig 30 millió laptop eljutna a gyerekekhez, még ha a versenytársaim készítik is ezeket. Nekem nem a laptopok eladása a célom. Az OLPC nem a laptopbizniszben utazik, hanem az oktatásban” – nyilatkozta megadóan a gazdasági lapnak Negroponte. Bár diplomatikusan fogalmaz, nem tudja véka alá rejteni csalódottságát: mert azt nem gondolta volna, hogy az iparág nagyvállalatai, amelyeknek érdekszférájába óvatlanul és naivan belépett, tudatosan aláássák a programot. Különösen az Intelre dühös, a piacvezető processzorgyártó ugyanis tavaly leleplezett Classmate PC-jét úgy reklámozza a kormányzati megrendelőknek, hogy képességeit a XO-éval hasonlítja össze. És mivel a drágább masina tényleg erősebb, mint az OLPC terméke, sikerült is meggyőzni Negroponte több reménybeli ügyfelét – többek között Líbiát, Nigériát és a Pakisztánt –, hogy inkább azt vegyék. Pedig az Intel még be is állt az OLPC támogatói közé.
A zöld masinával a nagyvállalatok mozgolódása óta egyre többen elégedetlenkednek. Líbia például a Windowst hiányolja róla, mások pedig azt kérdezik: ki fog támogatást biztostani a géphez egy, két vagy három év múlva. A masinát gyártó Quanta és az alkatrész-beszállítók ugyancsak elégedetlenek, hiszen jóval nagyobb megrendelésekkel hitegették őket.
Amint a lap beszámolójából kiderül: az alapítvány pénzügyi helyzete stabil, de hogy a programnak mi lesz a sorsa, az egyre bizonytalanabb. Beszédes ugyanakkor, hogy Negroponte két héttel ezelőtt békét kötött az Intellel. Hogy ez mit jelent? Az OLPC-vel karöltve januártól egy újabb konstrukció tervezésébe fognak, ebben azonban már Intel processzor lesz.
