Tegnap majdnem megnégyszereződött a processzorüzletből két évvel ezelőtt kiszállt és azóta technológiái licenceiből élő Transmeta részvényeinek árfolyama, miután nyilvánosságra került, hogy a vállalat peren kívüli megegyezéssel zárta le szabadalmi vitáját az Intellel. A paktum értelmében a világ legnagyobb processzorgyártója egy összegben 150 millió dollárt, majd öt évig évente további 20 millió dollárt fizet a Transmetának annak szabadalmaztatott, szabadalmi bejegyzésre már benyújtott vagy az elkövetkező tíz évben benyújtandó megoldásainak nem kizárólagos használati jogáért. Az évek óta pénzügyi gondokkal küszködő, számottevő árbevételt felmutatni nem képes vállalat teljesítménye ezzel hatalmasat lendül. Az első befizetést a Transmeta az idei negyedik vagy a 2008-as első negyedévben könyveli el. Legutóbbi lezárt trimeszterét, a júniussal véget ért másodikat a cég 171 ezer dolláros forgalom mellett 11,5 millió dollár mínusszal fejezte be.
Szárnyalnak a Transmeta-papírok (Forrás: Google Finance)
Az egykor Crusoe chipjeiről ismertté vált vállalat tavaly októberben kezdeményezett pert az Intel ellen, azt állítva, hogy az tíz szabadalmát használta fel és építette be jogtalanul, éveken keresztül a processzoraiba, amelyekből ez idő alatt 100 milliárd dollárnyit értékesített. A vád a Pentium Pro és Pentium II generációtól kezdve egészen az új Core 2 Duo chipekig több termékgenerációra vonatkozott.
Amint az ismert, a Transmeta volt az első olyan processzortervező vállalat, amely felismerte, hogy idővel a nagy fogyasztás válik majd a chipek teljesítménye növelésének gátjává. A vállalat ennek jegyében a lapkák fogyasztását csökkentő megoldásokat fejlesztett ki. Ilyeneket írnak le a kérdéses szabadalmak is, amelyeket – a cég későbbi alapítói, majd maga a cég – 1991 és 2000 között jegyeztetett be. (A P6 architektúrára épülő Pentium Pro processzort az időszak kezdődátuma után négy évvel, 1995-ben mutatta be az Intel.) A Transmeta azt állította, hogy az említett Intel-chipek ún. enhanced SpeedStep energiatakarékos funkciója – amely a terhelés függvényében csökkenti a lapka működési frekvenciáját és ezzel együtt az áramfelvételét – e szabadalmakra épül. Az Intel tagadta ezt, és idén januárban viszontkeresettel élt.
Takaréklángon
Az 1995-ben alapított és a tőzsdére 2000-ben bevezetett Transmeta első chipje, a Crusoe megalkotásakor a VLIW (Very Long Instruction Word – hosszú utasításszavú) architektúra mellett tette le a voksát, mely ritkaságszámba megy az általános célú processzorok mezőnyében. (Az Intel Itanium lapkája épült hasonló tervezési elvek szerint.) Ennek a döntésnek az volt a hátulütője, hogy a processzor nem volt kompatibilis a PC-khez írt x86-os szoftverekkel: az együttműködést – melynek biztosítása a piaci újonc számára létkérdés volt – a lapkába integrált ún. code-morphing fordítószoftver biztosítja. Ugyanakkor ez a megoldás lehetővé tette a tranzisztorok számának és a chip bonyolultságának a csökkentését, ami alacsonyabb fogyasztással jár.
Sajnos a szimpatikus elméletet nem igazolta a gyakorlat. Minthogy a szoftver nem volt képes felvenni a versenyt a kézzel optimalizált hardverrel, a Crusoe teljesítménye elmaradt a várttól. A későbbi generációk fejlesztése során – továbbra is megtartva a VLIW-alapokat – a Transmeta elsősorban a lóerő növelésére koncentrált. Nem eredménytelenül, hiszen az új generációs Efficeon már jóval versenyképesebb teljesítményt nyújtott, mint a neves hajótöröttről elnevezett elődje. A fejlesztések azonban többnyire csak jelentős késéssel öltöttek testet, a vállalatnak ugyanis nem volt szerencséje a processzorait gyártó partnereivel.
Eközben a cég folyamatosan veszteséges volt. 1998 januárja és 2005 júniusa között összesen 635 millió dollár mínuszt halmozott fel 134 millió dollárnyi árbevétel mellett. A fenntarthatatlan pénzügyi teljesítmény miatt a Transmeta két éve végleg kiszállt a processzorbizniszből, és azóta technológiái licenceléséből tartja fenn magát. A cégben részesedése van az Intel riválisának, az Advanced Micro Devicesnak.
