"Ez nem a stratégiát érintő változás, hanem olyan váltás, amely felgyorsítja a stratégia végrehajtását" – mondta Patricia Dunn néhány órával azután, hogy ideiglenes jelleggel beült a Hewlett-Packard elnöki székébe. Ezzel próbálta megmagyarázni, miért vette rá február 8-án a cég igazgatósága a korábbi nagy hatalmú elnök-vezérigazgatót, Carly Fiorinát a távozásra. A kérdés már csak az: mi is ez a stratégia? Robert Wayman pénzügyi igazgató, aki szintén ideiglenesen vette át a vezérigazgatói teendők ellátását, nem tudott kapásból válaszolni, amikor az újságírók feltették neki ezt a kérdést. Némi hümmögés után ezt improvizálta: "változatos stratégiáink vannak", amelyek a HP "különleges üzleti portfóliójára" épülnek. Ez a válasz azonban elfedi az igazi problémát: vajon mennyiben különleges ez a portfólió? – olvasható a The Economist cikkében.
Bár a két új vezető kitart amellett, hogy Fiorina asszony hibája a gyenge végrehajtásban, nem pedig a megfelelő stratégia kijelölésében keresendő, ezt a nézetüket senki sem osztja. "A végrehajtási problémák általában a gyenge stratégia következményei" – mondja például John Slocum, a dallasi SMU Cox School of Business szakértője. Szerinte a HP előtt álló legnagyobb kihívás az, hogy "el kell dönteniük, mit akarnak csinálni, mi a HP".
Éppen ez volt az a kérdés, amelynek megválaszolására öt évvel ezelőtt, az informatikai ipar fellendülésének csúcsán igazolták Carly Fiorinát. Az volt a feladata, hogy az ágazatban kialakuló új helyzethez igazodóan alakítsa át a nagyvállalatot. A megoldást erre a HP és a Compaq komputergyártó egyesülésében látta. Abban bízott, hogy a piaci versenytől szenvedő két óriás összeolvasztásával éppen olyan nyereségessé teheti az új HP komputerüzletágát, mint amilyen sikeres – a világpiacon egyértelműen vezető – a nyomtatóágazat. Az elképzelés azonban nem vált be. A nyomtatók értékesítése és a képalkotás néven összefoglalt tevékenységek jól mennek, de ezenkívül szinte minden más területen csak küszködik a cég. A magánfelhasználók komputerpiacán a vevő megrendelése alapján szállító Dell tarol, szemben a HP-vel, amely széles, viszonylag drága, nem túl hatékony viszonteladói hálózatot működtet, míg a vállalatoknak szánt számítógépek alsó szegmensében a Dell, a felsőben pedig az IBM jelent legyűrhetetlen kihívást a cég számára. Piacot veszítenek az olyan specialistákkal szemben, mint az adattárolók szegmensében az EMC, az informatikai szolgáltatások terén pedig lemaradtak az IBM, az Accenture és az EDS mögött. A fogyasztói elektronikai ágazatban olyan kihívókkal kellene lépést tartaniuk, mint a Kodak és a Sony.
Fiorina asszony nem fogadta el kollégái javaslatát, hogy vegyen maga mellé egy operatív helyettest, aki segít a nagy ívű feladatok részleteinek megoldásában, aminek nyomán – Carl Claunch, a Gartner Group it-piackutató szakértője szerint – inkonzisztenssé vált a cég irányítása. Ez részben a negyedéves adatokban mutatkozott meg – a HP kínos bevételcsökkenésről számolt be múlt augusztusban, aminek nyomán a főnökasszony kirúgott három üzletágvezetőt –, részben a divíziók eltérő eredményességében. A vállalati számítástechnikában például bevezették az "adaptív vállalkozás" fogalmát, de nem tudták elmagyarázni vevőiknek, mit is kellene ezalatt érteniük. Mindezek nyomán házon belül nőtt a frusztráció – amit súlyosbított, hogy Fiorina igen keménykezű nagyfőnök hírében állt, miközben a HP korábban barátságos vállalati légköréről volt híres –, és a vezetők kezdtek elszállingózni a konkurenciához.
A vezér azonban ragaszkodott "gyermekéhez", a fúzióhoz, és váltig állította, hogy az egyesülésből fakadó szinergiák kihasználása végül is meghozza a várt hatékonyságnövekedést. Nem volt ilyen bizakodó a tőkepiac: a "Mi a HP?" kérdésre azzal adta meg a maga válaszát, hogy a korábbi nyomtatóüzletág értékének megfelelő szintre nyomta le a sok fronton harcoló nagyvállalat részvényeinek tőzsdei árfolyamát. A HP-nek kívülről drukkoló szakemberek nagyjából egy évvel ezelőtt vetették fel, hogy szét kellene választani a céget egy a képalkotással foglalkozó, profitábilis, kívánatos vállalkozásra, illetve a halódó részeket magában foglaló utódcégre. Fiorina erre azt válaszolta, hogy a vezetőség háromszor megtárgyalta már ezt a kérdést, és mindannyiszor a szétválás ellen szavazott. Mi több, januárban azt jelentették be, hogy egyesítik a PC- és a nyomtatóüzletágat, amivel – megint csak a külső szakértők szerint – annyit értek volna el, hogy elrejtik a veszteséges tevékenységet. Egy szó mint száz, a nagyasszony távozása nem jelenti azt, hogy szabad utat kapott a HP szétválasztása, hiszen azok az igazgatósági tagok, akik eddig ellene voltak, ezután is megakadályozhatják.
Akárhogy is lesz azonban, a stratégia – ha van ilyen egyáltalán – végrehajtásához új első embert kell találniuk. Steven Milunivich, a HP szétválasztását tavaly ilyenkor ajánló Merrill Lynch elemzője Michael Capellast látná szívesen a HP élén. Capellas volt a Compaq utolsó vezérigazgatója, ő adta el a Compaqot a Fiorina asszony vezette HP-nek. Jelenleg az MCI távközlési társaság élén áll, és éppen a napokban fejezte be annak eladását a Verizonnak. Carl Claunch, a Gartner szakértője azonban úgy véli, aligha fogják odaadni a vállalatot a fő tulajdonosok egy hírhedt "cégseftelőnek", inkább olyat keresnek, aki a tevékenységek részleteinek kidolgozásával összerázza a szétesett vállalatot. Ami a leköszönt vezérigazgató asszonyt illeti, nyilván senki sem gondolja, hogy 50 évesen, zsebében a 21 millió dolláros végkielégítéssel visszavonul. Még HP-vezérként sem cáfolta soha azokat a pletykákat, amelyek szerint érdeklődik a politika iránt.
