Ezer területen használnak ma már robotokat, de az még mindig probléma, hogy az emberi kéz finom mozgáskoordinációját messze nem sikerült még géppel, szoftverrel reprodukálni, ezért kényes feladatok elvégzésére a csúcstechnikát képviselő szerkezetek sem képesek: az időnként az ember számára is nehézséget okozó szorítás – vagyis hogy valamit milyen módon, milyen erővel ragadjunk meg úgy, hogy ne tegyünk kárt az adott, sérülékeny tárgyban, s a célt is elérjük – komoly kihívás.
A Columbia Egyetemen a Robotics Group most előállt egy fejlesztéssel, amely képes meglehetős pontossággal szimulálni az emberi kéz működését, ahol – ha nem is egymástól függetlenül – körülbelül 20 ízület viszonylagos szabadságban mozog, ezáltal bonyolult mozgásokat képes végrehajtani. A sikeresnek látszó kísérlet azért ért el látványos eredményt, mivel szakítottak az eddigi gyakorlattal: ahelyett, hogy a robotkéz összes ízületét komplexen szabályozó vezérlőprogramot írtak volna, inkább az emberi kéz működését vették alapul. Összekapcsolták az ízületeket szoftveresen, csökkentették a lehetséges állások számát, s ezzel jelentősen felgyorsították a vezérlést, kevesebb számítást igényelnek az egyes műveletek. A kísérletek azt igazolták, hogy a „szabadság korlátozása” eredményes volt.
A rendszer két fázisban működik: a szoftver a közelítéskor felméri a lehetséges megragadási pozíciókat, majd kiválasztja azt, ahol a legstabilabb lesz a fogás. Az eljárás lényege az egyszerűségben rejlik: „Ez a megoldás megmutatja, hogy az egyszerűségre kell törekedni. Látható, hogy egy bonyolult kéz nem igényel egy bonyolult agyat” – nyilatkozta a technológiáról Charlie Kemp, a Georgiai Műszaki Egyetem professzora.
