„Háborús játékokra” invitálta vezető amerikai egyetemek diákjait a Fuld & Company tanácsadó cég, amelyben a résztvevőknek az USA négy vezető internetportáljának helyébe kellett beleélniük magukat. A csata a cégek brutális, de őszinte analízisével kezdődött. A Yahoot képviselő játékosok így jellemezték vállalatukat: „Nem akarok a legjobb lenni bármiben, csak elég jó akarok lenni a felhasználóknak abban, amit kínálok”. A Google-csapat meggyőződéssel állította, hogy a négyből ők az egyedüli igazi innovátorok, a Microsoft MSN-t képviselő egyetemisták a mindenütt jelen lévő Windows operációs rendszerhez kapcsolódó technológiát éltették, míg az AOL nevében versenyzők kijelentették: már annak is örülnek, hogy részt vehetnek a versenyen. A játékot a Google-team nyerte, a Yahoo lett a negyedik.
A teszt jól mutatta, mi a gyengéje annak a portálnak, amely nemrégiben vásárolta fel egymilliárd dollárért Kína legnagyobb internetes portálját, az Alibaba.com-ot. A Yahoo a szolgáltatások svédasztalszerű kínálatával próbálkozik, amelyben minden megtalálható a keresőtől az e-mailezésen, a zenén, a fotókon, a játékokon át a chatelésig. Ehhez jött hozzá az Alibaba, ez a leginkább b2b üzleti portál, amely igyekszik külföldi kapcsolatokhoz segíteni a kínai cégeket. Ezt a sokszínűséget a konkurensek gyengeségnek tekintik: a Microsoft és a Google kizárólag egymást tartja igazi riválisnak az internetportál-bizniszben – derül ki a The Economist cikkéből.
A Yahoo teret veszít az Egyesült Államokban a Google-lal szemben a keresőhasználatban (az előbbi részesedése 52 százalékra nőtt az utóbbi időben, míg az utóbbié 25-re csökkent), és ugyanez a helyzet a zeneletöltés, a blogging, a képcsere stb. terén: mindegyikben van olyan specialista szolgáltató, amelyet a felhasználók általában jobbnak tartanak a svédasztalt kínáló cégnél. A Google technológiai, a Yahoo médiavállalkozás, az előbbi azt javallja: „bízz a gépben”, az utóbbi azt: „bízz a szerkesztőkben és a közösségben”, az előbbi keresési listáit a hálózatra kapcsolt komputerek állítják össze emberi közreműködés nélkül, az utóbbi tartalmait újságírók nagy médiatársaságok (például az ABC, a CNN) kínálatából. Ezzel egyidejűleg a Yahoo úgy véli, hogy a média tartalmát a jövőben nem néhány nagy cég határozza majd meg, hanem szöveges, képes, videós blogjaikkal, podcastjaikkal, hiperlinkjeikkel maguk a fogyasztók. Ezért olyan internetes vállalkozásokat vásárolt fel, amelyek lehetővé teszik az embereknek fotóik, videóik cseréjét és publikálását, vagy vendéglátó-ipari egységekben szerzett tapasztalataik megosztását, vagy egymással fecsegő tagokból álló közösségek létrehozását. Összességében tehát egyszerre lép piacra tartalom-előállító, -válogató szolgáltatóként és a spontán tartalmak megszületésének, nyilvánosságra hozatalának katalizátoraként.
Ennek alapján állítja John Battelle, egy az internetes keresők üzemeltetéséről szóló könyv szerzője, hogy a Yahoo „üzleti modellje szükségképpen ellentmondásos elemeket tartalmaz”. A cég dilemmája az hogy saját tartalomkínálatát mutassa-e meg a felhasználóknak, vagy az aktuális érdeklődésükhöz illeszkedő legmegfelelőbb tartalmakat. Ha az előbbi mellett dönt, akkor elveszti a megbízható, korrekt kereső imázsát, ha az utóbbi mellett, akkor megkérdőjeleződnek mindazok a befektetései, amelyeket saját tartalmai kialakítására áldozott.
