A modern hadseregeknek, különösen az egyik technikailag legfejlettebbnek, az Egyesült Államok haderejének ma már az egyik legfontosabb egységei közé tartoznak az IT-szakemberek, akik a kommunikációért és a high-tech hadieszközök működtetéséért felelősek. Az ő munkájuk hazai bázisaikon nem sokban különbözik egy nagyvállalatnál dolgozó szakemberétől, ám háborús viszonyok között jelentősen megváltoznak a körülmények. A Computerworld újságírói arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a katonai informatikusoknak milyen nehézségekkel kell megküzdeniük napjainkban Afganisztánban és Irakban, ahol az amerikai hadsereg aktív katonai tevékenységet folytat.
Eszközök
A megkérdezett tisztek szerint az első komoly nehézséget az időjárási körülmények jelentik: a harci telephelyek mindkét országban szélsőséges viszonyoknak vannak kitéve; Afganisztánban az évszakonkénti nagy hőingadozás, míg Irakban a néha 60 Celsius fokot is elérő forróság, a szél és a mindenhová beszivárgó por okoz gondokat. A megkérdezett parancsnokok beszámolója szerint az összességében több ezer katonából álló IT-műszaki csapatok berendezései a neves világcégek termékei: a légierő a Dell és a Sun, a hadsereg a Cisco megoldásaira, illetve szintén a Dell és a Sun szervereire építi hálózatát. Az egyéb szükséges eszközök is hétköznapi elemekből állnak, annyi a különbség, hogy kétfajta megoldást alkalmaznak: a bázison a szokásos házakba telepített rendszereket működtetnek (legalábbis a hadseregben), de a csapatmozgások koordinálásához vannak mobil központjaik is. Az adattovábbítás megoldására természetesen rengeteg műholdvevőt alkalmaznak.
Az afganisztáni Bagramban lévő bázison kiépítettek egy teljes száloptikás LAN-infrastruktúrát, 155 kábelezési központtal, amelyek 14 ezer felhasználó igényeit szolgálják ki, de ezen kívül szerte az országban még 98 különböző előretolt operációs bázist is működtetnek, melyek méretben az igen kicsitől (egy parabola és néhány kézi számítógép) a komplett helyi hálózatokig terjednek. A bagrami táborban három nagyobb adatközpontot is kialakítottak: a legnagyobb ezek közül 15x10 méteres, melyet a többinél is komolyabban védenek a kedvezőtlen környezeti viszonyokkal szemben. A kisebbek 6x3 méteresek, mindegyikben körülbelül 12 darab 42U magas rackszekrény van, a nagyban pedig két szinten 80–100 darab.
Az iraki Baladban található légibázis 15 különböző helyszínen működtett helyi központokat, de a hangsúly a légi bázison van. Itt a száloptikás és a rézkábeles megoldásokat kombinálják, csakúgy, mint a műholdas és a mikrohullámú összeköttetéseket, hogy a légi irányítást minden körülmények között biztosítani tudják. Az ő fő adatközpontjuk egy 12x5 méteres alapterületű teherautóban van, ahol 30 különféle rackszekrény található – Baladban egyébként az irányító rendszer legfontosabb elemei mind egymással kapcsolatban álló teherautókra vannak telepítve, egyrészt mert nem végleges a bázis helye, másrészt pedig, hogy ha szükséges, bármikor helyet tudjanak változtatni.
