Zöld tea nélkül nem megy
Hegedüs Gábor
Szívesen vállalta el egy jelentős informatikai vállalkozás vezetését Hegedüs Gábor, a Sun Microsystems Kft. ügyvezető igazgatója annak ellenére, hogy nem informatikus mérnök, hanem közgazdász. Véleménye szerint mára elég fejletté váltak az it-vállalkozások ahhoz, hogy vezetőik ne feltétlenül a technológiához "bitre bájtra" is értő szakmabeliek legyenek.
– Készült arra, hogy egyszer egy informatikai vállalat első embere lesz?
– Erre nem tudok egyértelmű választ adni: egyetemista koromban, 15–20 évvel ezelőtt nem gondoltam erre, távol állt tőlem az informatika, ugyanakkor az elmúlt évtizedben egyre többet foglalkoztam vele, egyre inkább "közöm lett hozzá". Ennek eredményeképpen ha nem is szakmai, hanem üzleti oldalról, de mostanra alaposan megismertem a technológiában rejlő lehetőségeket, az it-ágazat jellemzőit, problémáit.
– Az előbbi kérdést talán még indokoltabbá teszi, hogy nem is idehaza vagy valamelyik nyugati egyetemen, hanem Kínában szerzett közgazdászdiplomát. Kereste ezt a lehetőséget vagy adódott?
– A lehetőség igazából adódott, bár nem véletlen, hogy "megtalált". A nyolcvanas évek közepén a budapesti közgáz hallgatója voltam. Ebben az időben még nem nyíltak meg azok a külföldi képzési lehetőségek a diákok előtt, amelyek ma már természetesek, úgyhogy kuriózumnak számított az Magyar Nemzeti Bank ösztöndíja, amelyben két-három diákot kerestek kínai tanulásra. A háttérben a két ország között akkoriban működő klíringkereskedelem állt: ehhez keresett az MNB embereket, akik öt-hat év tanulás után évekig a bank kinti irodájában dolgozva bonyolították volna le az ilyen ügyleteket. A terveket azután keresztülhúzta a rendszerváltás. A központosított árucsere helyét átvette a szabadkereskedelem, s az MNB-ben ilyen irányú szaktudásra már nem volt igény. Akkor amúgy is nagy leépítéseket hajtottak végre. Abban maradtunk, hogy a képzést befejezhetjük, de állásajánlatra már ne számítsunk.
– A lehetőség önmagában mégsem indokolja, hogy belevágott ebbe a kalandba. Mi volt ennek a további oka?
– Gyerekkorom óta érdekel Ázsia, igaz, nem feltétlenül Kína, hanem inkább India, az ottani kultúra, filozófia, művészet. Sokat olvastam ezekről, ráadásul a nyolcvanas években sok kínai, indiai filmet lehetett látni idehaza, egyebek mellett ezek is nagy hatással voltak rám. Ugyanakkor ha azt kérdezi: honnan, milyen családi indíttatásból, sajátos élményből, ismeretségből jöhet ez a szenvedély, akkor azt kell válaszoljam: semmilyen ilyen kapcsolatot nem tudok "felmutatni". Ázsia történelme, kultúrája és művészete vonta magára a figyelmemet, ez bővült fokozatosan egyfajta elkötelezettséggé. A zöld teát például tinédzserként nem tudtam meginni, míg ma el van rontva a napon, ha nem jutok hozzá.
– Ott állt tehát 1993-ban egy egzotikus diplomával a zsebében, ám állás nélkül. Hogyan alakult a sorsa?
– Az egyetem utolsó évei alatt meglehetősen sokat dolgoztam, fordítottam a magyar média kínai tudósítóinak, illetve például az 1992-ben Göncz Árpád akkori államelnök vezetésével ott járt delegáció tagjainak. E küldöttség tagjai között üzletemberek is voltak, akik tettek állásajánlatokat.
– Miért nem maradt kint?
– Ennek legfőbb oka az volt, hogy 1992-ben megszületett első lányunk – feleségem szintén magyar diák volt, az ELTE ösztöndíjával tanult Kínában. Nem akartuk, hogy gyermekünk ott élje le első éveit, mégpedig azért, mert Kína "nem gyerekeknek való": az utcák, a levegő és a víz nem itthoni értelemben használható, így szinte biztos, hogy egy kisgyerek, aki mindenhez hozzáér, előbb-utóbb összeszed valami betegséget.
– Szóval elfogadta az egyik ajánlatot, így került a Herkules Rt.-hez, amely még mindig nem igazán informatikai cég...
– Ennek a vállalkozásnak a vezetője Kínában akart projekteket indítani, ehhez volt szüksége megfelelő nyelvtudással és némi helyismerettel rendelkező munkatársra. A cég maga egy holding szervezet volt, igen széles profillal az építőipartól kezdve a gépgyártáson át az ingatlanüzletig és az ásványvíz-forgalmazásig. Kínában építőipari és ásványvízprojekteket akartak elindítani, ám az 1989-es események után évekig bizonytalan volt az ottani gazdasági helyzet, a húzd meg, ereszd meg politikáját folytatták, így kútba estek a lehetőségek. A látszat ellenére ennél a vállalatnál már kapcsolatba kerültem az informatikával, ugyanis abban a központi szervezetben dolgoztam, amelyik feladata a holding három-négy rt.-jének, 15-20 kft.-jének, óriási eszközparkjának a koordinálása volt, amihez akkor építettek ki informatikai támogatást. Részt vettem az ezért felelős Oracle-rendszer bevezetésében, ennek során gyakorlatilag egy belső it-szolgáltató szervezet kialakulását, működését ismerhettem meg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
