A Vista vajon mi?

Az utóbbi időben – nem kis részben a szaksajtó közbenjárása miatt – egyre nagyobb a zűrzavar a fejekben az új Windowst illetően. Mindenki egy bizonyos MinWinre mint vadiúj, kis fogyasztású mikrokernelre épülő operációs rendszerről beszél, melyet a Microsoft – látva a Vista „bukását” – minél hamarabb be akar fejezni, viszont ez állítólag sokkal jobb lesz a Vistánál. Öntsünk egy kis tiszta vizet a pohárba!

Vista = Me II

A téma igen összetett, ezért először tekintsünk kicsit vissza az előzményekre. Amióta csak a Vista megjelent, az újságírók és a bloggerek előszeretettel hasonlítgatják azt ironikus hangnemben a néhai Windows Millenniumhoz. Meglepő módon igazat kell adnom nekik, bár egyértelműen nem műszaki szempontból, hanem a két rendszer történetének hasonlóságai miatt. A Vista a bukásra már csak a tavaly év végi eladási adatokkal is rácáfolt, ettől függetlenül valószínűleg sosem fogunk rá úgy emlékezni, mint a Microsoft legsikeresebb Windows-kiadására. Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy a rossz emlékű Windows Millennium főként azoknak az elmarasztaló írásoknak és kritikáknak köszönheti rossz hírét, melyek olyanok kezéből került ki, akik soha nem is találkoztak magával a rendszerrel – és ez igaz a Vistára is. A kritikusok többsége szinte egyáltalán nem ismeri a rendszert, ennek tipikus jele például, amikor ötpercenként felugró biztonsági figyelmeztetésekről olvasunk.

Ha sarkítottan akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, hogy a Windows Me egy tanulmány volt a Microsoft részéről. Több olyan megoldást is hordozott, melyek ebben a kiadásban voltak először láthatók, és melyek – a Me népszerűtlensége és csekély ismertsége ellenére – a mai napig részei a Windowsoknak, noha az idők folyamán némiképp átalakultak. Elég csak a rendkívül nagy sikereket elért Media Centerre (eredeti nevén WebTV), a rendszer-visszaállításra, a Windows Movie Makerre, a multimédiás USB-eszközök beépített támogatására, a hibrid drivermodellre vagy akár a kategorizált vezérlőpultra gondolni.

A jobb sorsra érdemes Windows Millennium

A Windows Vista hasonló cipőben jár, ráadásul a Millenniumnál sokkal nagyobb fába vágta vele a fejszéjét a Microsoft. A Windows Vista feladata nem más volt, mint szakítani a hagyományokkal és kitaposni az ösvényt a Microsoft jövőbeni operációs rendszerei számára. Megalapozni azt a platformot, melyre már kisebb módosításokkal is olyan rendszerek épülhetnek, melyek képesek kielégíteni a folyamatosan növekvő felhasználói igényeket. A Vistában szinte minden új, nem csoda hát, hogy eleinte szinte mindennel baj is volt. A driverarchitektúra teljesen megváltozott, a korábbiaktól teljesen eltérő módon kellett illesztőprogramokat írni a rendszerhez – ez bizony a mai napig kritikus pontja a migrációnak. A grafikus alrendszer szintén átvedlett, a képalkotást végre az erre a célra készült hardver, a videochip végzi a központi processzor helyett, a Direct3D motor pedig a stabilitás érdekében kernelszintről felköltözött a felhasználói rétegbe. A hálózati kapcsolatokat és forgalmat menedzselő TCP/IP alrendszert szinte a nulláról újraírták a fejlesztők, mely eleinte szintén kompatibilitási és teljesítménybeli problémákkal járt együtt. A hangrendszer sem kivétel, a tervezők a régi, elavult megoldásokat könyörtelenül kihagyták, és csak a jelenlegi legmodernebb megoldások kaptak helyet az új Windowsban.

Túl sokáig készült és talán túl sokat vártunk tőle: Windows Vista

Tiszta sor, hogy ha egy bejáratott szoftverplatformot egyszerre ennyi helyen változtatunk meg – ráadásul gyökeresen –, az számtalan problémát és kellemetlenséget fog okozni a kezdeti időkben – de egyszer meg kell húzni a vonalat. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Windows XP lassan több mint kétszer annyi ideje van szolgálatban, mint amennyire eredetileg szánták, világossá válhat, hogyan született a kevésbé informált újságírók és bloggerek Vista-bukás víziója.

Az XP vége és a Windows 7

Windows XP

Érdekes megfigyelni, az idő mennyire elhomályosítja egyesek emlékezetét. A Windows XP első két évében olyan súlyos problémákkal szembesült, hogy a káoszt látva sokan még a Microsoft jövőjét is megkérdőjelezték. Óriásinak tűnő hardverkövetelmények, szoftver- és hardver-inkompatibilitás, biztonsági rések tömkelege, a régi, szép, Windows 98-as idők felidézése. Ismerős, ugye? Mára azonban az XP kvázi etalonnak számít, „tökéletes”, szerethető operációs rendszer lett, melynek megmentésére még aláírásgyűjtést is szerveztek a fanatikus rajongók.

A Windows XP sorsa azonban 2004 augusztusában megpecsételődött. A Windows-fejlesztőcsapat Jim Allchin vezetésével ekkor lényegében kukázta a teljes Longhorn projektet, és új alapokon ismét nekirugaszkodtak a Vista fejlesztésének, ez az alap pedig már nem a Windows XP volt, hanem a Windows Server 2003. Az XP – paradox módon – saját tökéletlenségének köszönheti hosszú életét, ha ugyanis Allchin annak idején nem dönt úgy, hogy a súlyos biztonsági problémákkal küszködő XP-t a Longhorn akár évekig tartó további késleltetésével is, de megmenti, az új rendszer két-három évvel hamarabb is elkészülhetett volna. A Vista fejlesztése tehát parkolópályára került, az XP pedig megkapta a Service Pack 2-t, mely egészen mostanáig elégnek bizonyult, hogy fenntartsa a tökéletesség látszatát. Nehéz lenne letagadni azonban, hogy az XP felett csúnyán eljárt az idő. Azok számára, akik tisztában vannak a két rendszer közti architekturális különbségekkel, és nem csak azt vizsgálják, hogy a legtöbb jelenleg Vistára kihegyezett szolgáltatás elérhető XP-re is, világosan láthatják, hogy hosszú távon már nem érdemes a régi platformra alapozni.

A Windows XP hamarosan megint – és egyben utoljára – frissül, a Service Pack 3 azonban már nem hoz olyan mélyreható változásokat és fejlesztéseket, mint anno a szervizcsomagok között kivételnek számító SP2. A szükséges biztonsági frissítéseket és hibajavításokat még megkapjuk az SP3-mal, de az XP napja leáldozóban van.

Derekasan dacol az idővel – Windows XP

Windows 7

Ugorjunk most egy nagyobbat, és nézzük, mit tervez a Microsoft a Vista után, mely tagadhatatlanul nem örvend világszerte osztatlan sikernek, de vitán felül a következő Windowsok alapját fogja képezni! Sokfelé olvasni azt a teóriát, mely szerint a Microsoft, látva a Vista népszerűtlenségét, hirtelen összekapva magát ismét megreformálja a Windows platformot, és hamarosan kiad egy olyan verziót, melyet „ismét öröm lesz használni”. Nos, aki így gondolkodik, annak nyilvánvalóan fogalma sincs a Windows fejlesztéséről. A Windows 7 terveit már jóval a Vista piacra dobása előtt lefektették, de ilyen korai stádiumban természetesen mindenki csak az aktuális termékről beszél, nem is lenne értelme a következő projekttel foglalkozni, hiszen az ekkor még igen képlékeny, és lényegében semmilyen használható információt nem nyújt a közönség számára. Mégis, amint 2007 júliusában először elhangzott a Microsoft szóvivőjének szájából a bűvös Windows 7 elnevezés, rögtön beindult a médiagépezet, spekulációk és pletykák ezrei kezdtek terjedni internet-szerte.

Még csak formálódik – Windows 7

A Microsoft mindig is az evolúció mentén történő fejlesztést preferálta, ritka kivétellel sosem mutatott be verzióról verzióra radikális változásokat termékeiben. Ezt valószínűleg jól is tette, hiszen láthatjuk: a Vista csak egy kis forradalom volt, mégis mennyi bonyodalmat okozott. A rossz hír tehát azok számára, akik a Windows 7-től várják a megváltást, hogy az új operációs rendszer kumulatív módon a Windows Vistából és ikertestvéréből, a Windows Server 2008-ból lesz továbbfejlesztve. Ezzel lényegében értelmét vesztik azok a sugallatok, melyek szerint érdemes kihagyni a mostani generációt, és rögtön a Windows 7-re kell váltani. Sem költséget, sem munkát nem spórolunk ezzel, hiszen a Windows 7 legalább annyira eltér majd a jelenlegi rendszerektől, mint a Vista, sőt.

A MinWin egy kísérlet

MinWin

40 MB-nyi memóriafogyasztás, mikrokernel és moduláris felépítés – ezek most a slágertémák. De vajon mennyit értett meg a sajtó és főleg a közönség a MinWin valódi koncepciójából?

Elsőként oszlassunk szét két meglehetősen elterjedt tévhitet. Az első, amit érdemes tudni, hogy a Windows NT kerneltípusa hibrid és nem mikro. Néhány kritikus szakértő (többek közt a Linux atyja, Linus Torvalds) úgy gondolja, hogy a hibrid elnevezés csupán marketing, és az ilyen rendszermagok felépítése kis különbséggel szinte megegyezik a monolit kernelekével. A különbség azonban jelentős, a hibrid kernelekben jó pár kódrészlet átkerült felhasználói módból kernel módba, hogy azok kevesebb absztrakciót használva gyorsabban fussanak, ráadásul a hibrid kernel egyszerre rendelkezik a mikro- és a monolitikus kernelek bizonyos tulajdonságaival is. Hiba lenne tehát összemosni az NT rendszermagot a mikro- – vagy akár a monolitikus – kernelekkel.

A másik téves információ, hogy a MinWin tulajdonképpen maga a Server Core, mely a Windows Server 2008 grafikus felület nélküli, parancssoros változatának neve. A jelenségért a fejlesztők is „hibáztathatók”, a Server Core korai fejlesztési szakaszában ugyanis maga a Microsoft is MinWin kódnéven hivatkozott rá. Valójában azonban igen messze esnek egymástól: míg a Server Core egy, a fölösleges összetevőktől (többek közt a grafikus felhasználói felülettől) megszabadított, teljes értékű kiszolgáló operációs rendszer, a MinWin „csupán” egy önálló működésre is képes, végletekig lecsupaszított Windows.

Nem, nem elírás, a MinWin nem csupán a kiegészítő komponensektől függetlenített kernelt jelenti, hanem egy erre épülő, de már felhasználói oldalról is értékelhető szolgáltatásokkal felvértezett Windowst. Eric Traut elhíresült videójában például – melyben a MinWint elsőként pillanthatta meg a nagyközönség – egy webszerver futott a virtuális gépben, melyhez csatlakozva a rendszer különböző paramétereit lehetett lekérdezni egy egyszerű webböngésző segítségével. A bemutatóban szereplő, 25 MB-nyi lemezterületet elfoglaló, 33 MB memóriát fogyasztó MinWin tehát egy önállóan működő operációs rendszer, hálózattámogatással és webkiszolgálóval. Mindez egyébként jól demonstrálja, hogy az „óriási”, akár 10 GB-nyi méretet is meghaladó, funkciókkal és extrákkal dugig tömött Windows rendszerek alatt valójában igen kicsi és hatékony mag dolgozik.

Mindenki kedvence, a MinWin

Mi tehát a MinWin? A MinWinnel önállóan valószínűleg soha nem fogunk találkozni. Mint Traut az előadásban elmondja: a MinWin egy belső használatra készült tanulmány, egy kísérlet, melynek célja, hogy a fejlesztők megtalálhassák azokat a kritikus függőségi pontokat, ahol a kernelt el lehet választani a rá épülő, de az önálló működéshez szükségtelen moduloktól. A MinWin tehát nem kereskedelmi célra készült szoftver, hanem egy kísérleti eszköz. Logikusan következik tehát a kérdés: mi köze a MinWinnek a Windows 7-hez?

A Windows 7-től valahogy mindenki, aki csalódott a Vistában, a megváltást, az „új Windows 95”-öt várja, a MinWin bejelentése pedig csak olaj volt a tűzre. Sajnos, vagy nem sajnos, a MinWin nem hoz forradalmi változásokat a kernel felépítésében. A Windows rendszermag továbbra is az evolúció mentén fejlődik tovább – ez esetben a Windows Vista SP1 (és a Windows Server 2008) forráskódjából. A Microsoft vezető fejlesztői közül az utóbbi időben többen is elmondták: véleményük szerint a Windows platformon jelenleg nem igazán van gyökeres változtatást igénylő összetevő. A Windows Vista a mai kor követelményeinek szintjére emelte a kódot, mostantól jó ideig a meglévő anyag tökéletesítése, csiszolása a feladat.

Viszontlátjuk-e a MinWint a Windows 7-ben? Igen is, meg nem is. A Windows 7 alapjait a MinWinnel szerzett tapasztalatok alapján készítik el a fejlesztők. Ez a Windows jövőjét illetően jó hír, hiszen az operációs rendszer kódja minden korábbinál jobban menedzselhetővé és szervizelhetővé válik, de felhasználóként ebből valószínűleg keveset fogunk észrevenni – a Windows ezek után sem lesz 25 MB méretű. A MinWin eszköz és nem a cél, a Windows 7 jelenséghez pedig akkor járunk a legközelebb, ha úgymond „Vista R2”-ként (Release 2, második kiadás) tekintünk rá, egyelőre ugyanis minden jel erre mutat.

moonman

A cikk eredetije a Windows Portalon jelent meg.