Nem mind hajlik, ami floppy
Ma is Nakamacu Josiro nevét hozza fel bármelyik kereső, ha a floppy feltalálója iránt érdeklődünk. Ugyanakkor a japánok is tudják, hogy az első kisméretű (akkor 3 hüvelykes), kemény burkolatú hajlékonylemez egy magyar feltaláló, Jánosi Marcell nevéhez fűződik, aki a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) fejlesztési igazgatója volt. A szabadalmat 1974-ben jegyezték be, az RGB 1981-ben kezdte a próbagyártást, de felhagytak vele és eladni sem akarták a találmányt, amit a licencdíj nem fizetése miatt simán lekoppinthattak a japánok.
Floppyból létezett pár konfekcióméret
A külső burkát tekintve is hajlékony lemezek fejlesztését még korábban, 1967-ben kezdte meg az IBM, a munka eredménye lett a 8 hüvelykes lemez. Házi vonatkozásban legtöbben a Commodore 64 korszakból, majd az IBM PC XT és AT révén ismerhetjük az 5,25 hüvelykes lemezeket, a Commodore idején 160 KB (ekkor még oldalanként), a PC DD-s (Double Density) floppy lemezein 360 KB, majd 1,2 MB adat fért el két oldalon. A mai sok gigabájtos flash meghajtókhoz képest ez nevetséges kapacitás, persze akkoriban még nem videókat és 10-20 megapixeles fotókat, csak szerény kis dokumentumokat és igen kis felbontású képeket szállítottunk rendszeresen. Szkennert a kilencvenes évek végéig csak igen drágán lehetett kapni, a digitális fényképezőgépek (1-2 megapixeles felbontással és képenként pár száz KB-os tárigénnyel) még a kétezres évek elején-közepén sem számítottak nagyon olcsónak.
A Commodore és Atari gépek idején indult a digitális népművészet korszaka a lemezújságokkal, illetve azok tartalmának jó részét kitevő ügyes, hardvertornáztató demó programokkal
A főáramot a Sony 3,5 hüvelykes, itthon kisfloppi névre hallgató konstrukciója képezte világszerte, mely 720-800 KB (DD) és 1,44 MB-os (HD) változatban számos számítógéptípushoz szolgált megbízható háttértárul. Kevésbé ismert az Amstrad (a Sinclair Spectrum licencet évekig tovább gondozó cég) 3 hüvelykes, kissé hosszúkás tokba szerelt hajlékonylemeze, mely a Hitachi konstrukciója. Az egyoldalas média a Sinclair Spectrum Amstrad CPC-ben és néhány licencelt modellben szolgált, oldalanként rendelkezett írásvédő kapcsolóval és 180 KB-os kapacitással. Ma már nagy ritkaság, darabja több ezer forintba kerül. Kevésbé ritka, de az Amiga felhasználók által nagyon megbecsült a Sony-féle kisfloppy DD-s, 700-800 KB-ra formázható változata is.
Az Amstrad gépekhez és Sinclair Spectrum +3-hoz használatos lemezek ma már retro ritkaságnak számítanak
Nagy dobás nemigen jött az 1,44 MB-os kisfloppi elterjedése után, hacsak a Windows 95 megjelenését nem tekintjük annak. A Microsoft több fronton áttörést hozó operációs rendszere kihasználta a direkt memória hozzáférési lehetőségeket (DMA) és a háttérben, pufferelve írta és olvasta az addig elég nyökögős és lassú médiát, a DOS és Windows 3.1 alatt megszokotthoz képest körülbelül kétszeres tempóban. Később kifejlesztették a meghajtók 2,88 MB-os változatát is, majd jött a szintén mágneses adatrögzítéssel dolgozó, de lézer rásegítéssel pozícionáló LS floppy 120 MB kapacitással. Egyik sem terjedt el, ellenben a 100 megabájtos Zip Drive (mely valljuk be, pusztán egy jó minőségű kemény burkolatba zárt hajlékonylemez) komoly sikereket ért el – főként az USA-ban, de a hazai kiadványszerkesztő és nyomdai cégek körében is kedvelt volt, hiszen tucatnyi lemez helyett csak egyet kellett szállítani. Párhuzamos portra (USB híján) illeszthető modellek is léteztek belőle.
A merevlemez és floppy ötvözetének tekinthetők az Iomega Jaz meghajtói (Jaz drive). Az 1 GB-os, 3,5 hüvelykes lemezek maguk is merevek voltak és egy fém-műanyag ajtórendszer próbált gondoskodni arról, hogy portalanok maradjanak és megőrizzék az adatokat. Nem sok sikerrel, sok meghibásodásról lehetett hallani és a meghajtók, valamint a lemezek sem voltak olcsók, a legtöbb Jaz pedig drága SCSI kártyát is igényelt. A néhány gigabájtos IDE meghajtók korában a kapacitással nem lett volna gond, de a technológiai gyengeségek végzetesnek bizonyultak, az Iomega nem tudta megismételni a Zip sikerét.
Némi nosztalgiával gondolhatunk vissza a hajlékony vagy kemény burkolatú mágneses lemezekre. A széles sávú internet előtti idők „kockakulturális” lemezújságai, a demókat, zenéket, írásokat, grafikákat halmozó diskmagok is velük együtt tűntek el, bár utóbbiak örökösei máig alkotnak a neten.
Több tucat, floppyra dolgozó Mavica kamera modellt adott ki a Sony 1980 és 2003 között
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
