1905. szeptember 30.

Az angliai Leedsben megszületett Sir Nevill Francis Mott, angol fizikus, aki az amerikai P. W. Anderson és J. H. Van Vleck társaságában 1977-ben megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a nem kristályos vagy amorf félvezetők mágneses és elektromos tulajdonságainak vizsgálatáért. Az amorf anyagok terén végzett vizsgálatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a sokkal drágább kristályos félvezetők helyére olcsóbbak kerüljenek.

Sir Nevill Francis Mott (1905-1996)
[+]

 

Azóta történt

  • 1980. október 27.

    A Massachusetts állambeli Cambridge-ben elhunyt John Hasbrouck Van Vleck Nobel-díjas amerikai fizikus. Legfontosabb eredményeit a mágnesesség kvantummechanikai elmélet terén érte el. 1977-ben Philip W. Andersonnal és Sir Nevill Mott-tal együtt kapott Nobel-díjat a mágneses és rendezetlen szerkezetek elektronszerkezetének elméleti vizsgálatáért. Nevét viseli a Van Vleck transzformáció. 1943-tól részt vett Los Alamos-ban a Manhattan projektben.

  • 1939. december 29.

    E napon William Shockley a következőt írta jegyzetfüzetébe: „Ma az jutott eszembe, hogy elvileg lehetséges az, hogy egy erősítőben vákuum helyett félvezetőket használjunk.” Shockley többek között az 1947-ben megalkotott tranzisztorért John Bardeennel és Walter Brattainnel együtt 1956-ban kapott Nobel-díjat.

Előzmények

  • 1905. január 29.

    Szentesen megszületett Szigeti György mérnök-fizikus, aki 1926-tól 1953-ig a Tungsram Kutatólaboratóriumában dolgozott, melynek igazgatója Bay Zoltán segítségével több más szakemberrel együtt 1944-ben őt is megmentette a deportálástól. 1956-ban ő alapította meg a Műszaki Fizikai Kutatóintézet (MFKI), melynek 1975-ig volt igazgatója. Sikeres kutatói pályáján számtalan szabadalmat jegyeztetett be, különösen fontosak a félvezető-kutatásai.

  • 1930. január 28.

    Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Ilyvóban (ma Lviv, Ukrajna) született, de ekkor már az Egyesült Államokban élő Julius Edgar Lilienfeld szabadalmaztatja az első félvezető-alapú erősítőt. Ezt az eszközt ma térvezérlésű tranzisztornak hívnánk. Ma azért nem őt tartják a tranzisztor feltalálójának, mert felfedezését sosem publikálta, ezért azt nem ismerték meg a kortársak, és arra sincs bizonyíték, hogy az általa leírt eszköz működő prototípusát elkészítette volna.