Aktív témák

  • MarKoo

    őstag

    Tegnap, illetve ma nem aludtam sokat. Éjféltől hajnali 4-ig - azaz kicsivel tovább, kisebb-nagyobb megszakításokkal telefonáltam. Segítettem szervert konfigurálni, de nem volt egy leányálom. Ehhez képest 8:30-kor keltem, de hogy miért azt nem tudom. Talán azért mert lassan hozzá kell szoknom a korán keléshez. :(
    Ma voltam moziba és megnéztem a Madagaszkárt. Tudjátok! ''Riszálom úgyis, úgyis.. riszáljuk úgyis, úgyis... Igazi atommaki''. Hogy őszinte legyek, sokkal jobbra számítottam. Azt mondták a kritikusok, hogy az idei év Sherkje. Számomra a Shrek sokarta mulatságosabb volt, mint ez, de tény hogy ezt is meg lehet nézni egyszer.

    Az számítógépemről még mindig semmi hír, és nagyon elkeseredtem, hogy csalódnom kellett valakiben. Nem akarom részletezni, mert elképzelhető hogy olvassa. Tudjátok mit? Bánomis én. Úgyse téved erre, vagy ha mégis, akkor banolom. A bátyámról van szó. Sok mindent köszönhetek neki, de annyira hangulatember. Ha egyszer rossz kedve van, akkor az élő fába is beleköt. Jah és az utóbbi időbe semmibe néz engem, meg azt is amit csinálok. És ezt a szemembe is mondja. Nem tudom hogy mikor lesz így gépem, mert rajta múlik a csere - fogadni mernék, hogy magának már rég elintézte volna. Nem baj. Hogy is szokás mondani? ''Jön ő még az én utcámba...''
    Ha lenne annyi pénzem, hogy tudjak venni egy alaplapot meg dvd-írót, akkor már megtettem volna, csak hogy lássa, hogy saját erőmből is képes vagyok rá, de sajna nem így lesz.

    Más téma:
    Esténként gyakran gondolok arra az ágyikómban, hogy vajon mi van az élet után, vagy ha úgy tetszik, mi kezdődik el akkor. Azt hiszem erről lehetne filozófálni, de konkrét választ ''élő'' ember tuti, hogy nem tud adni. Most lehet hogy azthiszitek, hogy ez a gyerek nagyon hülye, vagy egyszerűen csak unatkozik, de valójában egy nagyon szomorú tiniről van szó, aki - fáj kimondani, de kimondom, nem bír beletörődni a múltba és hibásnak tartja. Nos igen, végre leírtam. Ezért foglalkoztat engem ennyire ez a kérdés. Bevallom őszintén, hogy régen féltem attól, hogy mikor lesz vége az életemnek, de mostmár NEM. Nem az fájna, hogy mennem kell, hanem az itteni embereket itthagyni. Nah az fájna csak igazán!
    Egyébként nem hiszem, hogy ezen a ''Mi van az élet után?'' címszó alatt futó dologon, egyedül én rágodok ennyit itt a fórumon.
    Nem tudom elmondani, hogy milyen érzés volt ezt leírni és minek a hatására tettem meg, de a lényeg: NEM bántam meg.

    Jah és hozzátenném, hogy senki se gondoljon rosszra. Nem vagyok depi, csak kezdek másképp gondolkodni.

Aktív témák