Új hozzászólás Aktív témák

  • Yaye

    őstag

    válasz Zebu #90 üzenetére

    Otthon őrizgetek egy nagyon szép Junghans zsebórát, faterom kapta már nem emlékszem, talán érettségi vagy diplomaajándékba, vagy 60 évvel ezelőtt. Aztán lepasszolta az uncsitesónénijének, az meg végül nekem adta játszani mikor elromlott. Én megcsináltattam, erre fater vissza akarta kunyizni, de nem adtam :DDD

    Szerintem az óra egyfajta családi érzelmi vagyontárgy. A nagyobb értékét az adja hogy honnan, kitől származik. Persze az azért más ha az ember egy Omegát hagy a fiára és nem egy Pobjedát, de ennek ellenére mégiscsak másodlagos hogy mennyire ''márkás''. Ezért is akarom megcsináltatni azt a Doxát, nem azért mert annyira praktikus vagy értékes lenne (még csak nem is az én stílusom).
    [kép]
    Eszmei értékkel nem bíró órából nem vennék olyat ami túl értékes lenne ahhoz hogy egy rövid bosszankodással ne tudjam elintézzem az elvesztését.

Új hozzászólás Aktív témák