Új hozzászólás Aktív témák

• #19556 pocokxx Közösségépítő szoke12 #19554

  Új Válasz 2014-12-11 09:40:19 #19556

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  pocokxx

  Közösségépítő

  válasz szoke12 #19554 üzenetére

  A keletkezés vagy a generatio tágabb értelemben azt jelenti, hogy az alanyi semmiből létrejön valami, szorosabb értelemben pedig jelenti a természet hasonlóságát összefüggő élő eredettényezőktől.

  A Fiúval kapcsolatban azt állítjuk, hogy "élő az élőtől": tehát mindkét végpont élő. Ádámot a sárból formálta Isten, nem élőlényként keletkezett. Egy képre, szoborra inkább alkotást mondunk, mivel nincs meg köztük a természet hasonlósága és az összefüggő eredettényező. A nemzőnek, szülőnek tehát a saját természetét kell közölnie, vagy kicsit egyszerűbben megfogalmazva: a szülés azt jelenti, hogy a szülőhöz hasonló valami jön létre. Egy kutyától, kiskutya születik, egy egértől kisegér. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi, a "szoros" értelemben vett származás állapítható meg a Fiúról is: valóságos Isten a valóságos Istentől. Két dolgot azonban mindenképp tisztáznunk kell: hiszen a Fiú nemzése, egy sajátos, analóg értelemben vett nemzés.
  1. A teremtményeknél van átmenet a nemlétből a létbe, az "élő keletkezésnél" azonban ez nincs meg, hiszen mindkét végpont élő.
  2. Az embereknél csak fajlagos "egylényegűség" ről beszélhetünk: Nem lesz ugyanaz a kutya, hanem két kutya lesz a születés után. Istenben azonban nincs semmi fajlagos vagy járulékos, tehát az egylényegűségük is valódi egységet jelent.

  A toledói zsinat bővebben is kifejti, csak egy rövid részlet belőle:

  "Valljuk, hogy a Fiú is az Atya lényegéből született, kezdet nélkül, minden korok előtt, mert sem az Atya a Fiú nélkül, sem a Fiú nem létezett valaha is Atya nélkül. (...) A Fiú Isten az Atyától, az Atya pedig Isten, de nem a Fiútól. Egyenlő mégis mindenben a Fiú az Atyaistennel, mert nem kezdett születni valaha is, és nem is szűnt meg születni. (megj.: örök születés) (...) Nem a semmiből, nem is valami más lényegből, hanem az Atya "méhéből" azaz az ő lényegéből nemzettnek vagy születettnek kell tekinteni a Fiút. Ha tehát az Atya mindig volt, mindig megvolt a Fiú is. Nem nevezhető levágott darabkának az isteni természetből azért, mert az Atyától született: Az Atya tökéletes Fiút nemzett minden kevesbítés és csonkítás nélkül, mert az istenség sajátja az, hogy vele nem egyenlő Fia nincsen."

  "Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

Új hozzászólás Aktív témák