Jótállás és szavatosság

A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség közreműködésével készült cikksorozatunk első részében érintettük az árfeltüntetés, címkézés és kezelési leírás problémáját, illetve általános tanácsokat adtunk a vásárlással kapcsolatban. A folytatásban elsősorban a szavatosság és a jótállás közti alapvető különbségekre világítunk rá, továbbá említést teszünk egy speciális árusítási forma kritériumairól.

A magyar jogrendszer alapvetően két, egymástól alapjaiban eltérő szabályozási normával védi a fogyasztót, hogy abban az esetben se keletkezzék lényeges mértékű kára, ha az általa megvásárolt terméket vagy szolgáltatást meghatározott időintervallumon belül önhibáján kívül nem tudja rendeltetése szerint használni, vagyis egyszerűbben fogalmazva a termék meghibásodik. Ilyen esetben az eladóhoz vagy a márkaszervizhez (ritkábban a gyártóhoz) fordulhat a fogyasztó, az eljárás menete pedig elsősorban attól függ, hogy a kereskedő (vagy gyártó) jótállást vagy szavatosságot vállalt-e az árura.

Bizonyítási kényszer

A két felelősségvállalási rendszer alapjaiban különbözik egymástól. Jótállás esetén a kereskedő arra vállal kötelezettséget, hogy a jogszabályban vagy az általa meghatározott idő alatt a termék hibátlanul fog működni, és csak akkor mentesül ez alól a felelősség alól, ha (független) szakvélemény alapján bizonyítani tudja, hogy a vásárló rendellenesen használta a terméket, vagy a termék valamilyen külső behatás következtében romlott el. Ezzel szemben szavatosság esetén az eladó azért vállal felelősséget, hogy eladáskor hibátlan terméket adott át a vevőnek, tehát annak nincs olyan rejtett hibája, ami csak később fog kiderülni. Vitás esetben a bizonyítási eljárás itt kétlépcsős; a törvényileg meghatározott, vásárlástól számított három év kötelező szavatossági idő első félévében hasonló a helyzet a jótállásnál tárgyaltakhoz. Ilyenkor a kereskedőnek kell bizonyítani, hogy nem rendeltetésszerű használat során keletkezett a hiba, a vásárlást követő fél évtől három évig terjedő időszakban viszont a vásárlónak kell bizonyítania, hogy vétlen a meghibásodásban. Fontos tudni, hogy a két rendszer között átfedés van, így azokban az esetekben, amikor a jótállási idő lejár – és az rövidebb három évnél – , a vásárlástól számított három évig fennmaradó időszakban a kereskedő köteles szavatosságot vállalni a termékre.

Hibás tápegység vizsgálata egy akkreditált szervizben

A jótállás tehát esetenként szigorúbb feltételeket szab a kereskedőknek, illetve többletjogokat biztosít a fogyasztóknak. A vonatkozó törvényi szabályozás ezért pontosan meghatározza azoknak a termékeknek, árucikkeknek a körét, amelyekre kötelezően jótállást kell vállalnia a kereskedőnek. A jótállás megvalósulhat szerződés keretén belül is, ilyenkor az eladó önként vállalkozik a szavatosságnál szigorúbb helytállásra olyan termékeknél is, amelyekre nem vonatkozik a kötelező jótállás. Fontos azonban, hogy ilyenkor a szavatossághoz képest minden, a törvényben meghatározott többletjog megilleti a fogyasztót. A jótállás törvényben meghatározott minimális időtartama egy év, amitől a kereskedő szerződés keretén belül eltérhet. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy ez az eltérés be legyen jegyezve, fel legyen tüntetve a jótállási jegyen, ugyanis alapvetően csak így tudjuk érvényesíteni igényünket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!