A CERN
Megér néhány szót az is, miért a CERN adott otthont a HP termékbejelentésének, illetve milyen projekt során vált a gyártó a kutatóintézet kiemelt partnerévé. Az 1954-ben alapított CERN a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriuma, húsz tagországa között van Magyarország is, megfigyelő státuszban pedig az Európai Bizottság, az UNESCO, az Egyesült Államok, Oroszország, Japán, India, Izrael és Törökország vesz részt működésében. A Genf melletti kutatóközpont aktuális mamutvállalkozása a nagy hadronütköztető (Large Hadron Collider, LHC) megépítése. A nemzetközi összefogásban épülő új részecskegyorsító, illetve a voltaképpeni kísérleteket szolgáló detektorrendszerek ötlete már az 1980-as évek elején megfogant, noha akkor még az előző projekt, a nagy elektron-pozitron ütköztető (LEP) is csak papíron létezett. A LEP 1989-től szolgálta a tudományt, majd 2000-ben üzemen kívül helyezték, hogy átadja helyét – 27 km kerületű, Franciaországba is átnyúló alagútját – az LHC-nek.
A piros kör a fő szinkroton nyomvonalát jelzi – (c) CERN
A nagy hadronütköztető fő gyűrűje a földfelszín alatt 50–150 méterrel található, a beleinjektált részecskéket (protonokat, illetve alkalmanként ólomionokat) vákuumban csaknem fénysebességre gyorsítja. Ehhez rendkívül erős szupravezető mágneseket használnak, amihez az egész gyűrűt az abszolút nulla fok közelébe, 1,9 Kelvinre (–271 °C) kell hűteni. A nagy szinkrotronban a protonok másodpercenként több mint 11 ezer kört tesznek meg, vagyis egy-egy nyaláb mintegy 10 órányi bentléte során nagyobb utat hagy hátra, mintha oda-vissza megjárná a Neptunuszt.
Az LHC vázlata – (c) CERN
A nyalábok másodpercenként 40 milliószor a detektorokban keresztezik egymás útját, ekkor történnek ütközések, igaz, a kísérletek szempontjából csak minden 400 ezredik ütközés lesz valóban érdekes. Az LHC-vel olyan körülményeket tudnak teremteni, melyek az ősrobbanást követő töredékmásodperceket jellemezhették, jóval az első atommagok kialakulása előtt. A vizsgálat segíthet megfejteni az univerzum 96 százalékát kitevő sötét anyag, illetve sötét energia rejtélyét, és választ adhat sok egyéb mellett arra a kérdésre is, miben különbözik egymástól az anyag és az antianyag, minek köszönhetjük, hogy az általunk ismert világ anyagból épül fel, és nem semmisítette meg azt már a kezdet kezdetén az antianyag.
A fő gyűrű 27 km hosszú – (c) CERN
Válaszokat persze csak szabatosan feltett kérdésekre lehet kapni, kézzelfogható eredményekhez pedig jól megtervezett kísérletekkel juthatunk. Ezek helyszíne a jelen állás szerint 2008 májusában szolgálatba lépő négy detektor, a főként az anyag-antianyag szimmetriasértésre koncentráló LCHb, az egyebek mellett a Higgs-bozon létezését igazolni hivatott CMS, a nagy energiájú nehézionok ütközését vizsgáló ALICE, valamint az általános célú ATLAS. Mi ez utóbbiba nyertünk betekintést, amely méretét tekintve (46 méter hosszú, 25 méter magas) a legnagyobb a négy közül, bár 7000 tonnás tömegével nem nyeri meg a háziversenyt.
Épül az ATLAS – (c) CERN
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
