Manapság a legnagyobb komputerteljesítményt az online pénzügyi tranzakciók kezeléséhez, a nagy adatbázisok használatához, illetve a webszerverekben alkalmazzák az üzleti vállalkozások. Ugyanakkor megjelentek már olyan egyéb igények is – kockázatelemzés, döntéstámogatás, tervezés és szimulációk –, amelyeket a piacon ma tömegesen rendelkezésre álló csúcsgépek nem tudnak kielégíteni. Az autóiparban például azt tervezik a gyártók, hogy életre szóló garanciát adnak az új autókra azok első tulajdonosainak. Ahhoz azonban, hogy pontosan felmérjék ennek kockázatait és költségeit, az alkatrészek elhasználódását évtizedes időtávban megjósló, a tulajdonosok eltérő használati stílusának különböző autókoptató hatását is figyelembe vevő, rendkívüli számítási teljesítményt igénylő szimulációkat kell végezniük. A sebességváltók elhasználódását például csak 150 ezer kilométer virtuális megtételéig tudják kellő pontossággal utánozni. Más ágazatból vett példa az egyik chipsgyártó esete. Egyszer csak azt vették észre, hogy sütés közben jelentős veszteségeket szenvednek el, ám e látszólag egyszerű probléma megoldása szuperkomputeres szimulációt igényelt, mivel megoldásához egy komplex termelési folyamat teljes dinamikáját kellett áttekinteni – idézi az esettanulmányokat a Financial Times.

A következő generációs szuperkomputerek vásárlói azonban nem csupán a vállalatok lesznek, hanem az állami szervezetek is. A környezeti katasztrófák hatásainak elemzése, különösen az időjárással összefüggő helyzeteké ugyanis igencsak anyagi kérdés. Jack Dongarra, a Tennessee Egyetem komputertudósa szerint például egy hurrikán vonulása miatt szükségessé váló kitelepítés költségei mérföldenként egymillió dollárra rúgnak. Ebből fakadóan pontosan tudnunk kell, merre tartanak a szélviharok, milyen gyorsan haladnak, milyen erősek stb. „Jobban kell modelleznünk az eddiginél a hurrikánok mozgását, ráadásul valós időben. Jelenleg nincs ehhez megfelelő számítógépünk, de hamarosan lesz.”

Az International Data Corp. (IDC) informatikai piackutató egyik versenyképességi felmérésében arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok cégeinek 97 százaléka nem tudja megfelelő szinten folytatni tevékenységét úgynevezett technikai számítógépek nélkül (e jelző az olyan komputereket fedi, amelyekkel a leginkább számításigényes feladatokat oldják meg). Az IDC előrejelzése szerint miközben a hagyományos értelemben vett szuperkomputerek piaca a következő két évben 29 százalékkal zsugorodik, a „technikai” berendezéseké több mint 30-cal, 7,25 milliárd dollárra nőtt 2004-ben, további 15 százalékkal bővült 2005-ben és a következő öt évben 10 milliárd dollárra emelkedik az értéke. Earl Joseph, az IDC kutatásokért felelős elnökhelyettese szerint pillanatnyilag a szakember-ellátottság és a megfelelő szoftverek megtalálása jelenti a legnagyobb problémát. Sokkal több informatikusra van szükség az ilyen rendszerek üzemeltetéséhez és olyan programokra, amelyek a teljes felfűzött hálózatokon működnek, nem csupán azok egyes részein. Véleménye összegzéseként még elmondta, hogy „bármely számottevő üzleti vállalkozás, amely nem vesz igénybe szuperkomputer-teljesítményt, valószínűleg le fog maradni a piaci versenyben”.

Ehhez azonban – némi túlzással – hozzájuthatnak a sarki számítógépboltban is. A Mare-Nostrum nevű rendszer például, amely jelenleg Európában a legnépszerűbb nagy teljesítményű komputer – és nem mellesleg a világ nyolcadik leggyorsabb szuperszámítógépe –, tömegtermelésben előállított részekből áll.