- Az AI függővé teszi a bankokat a big tech-től
- WordPress tartalom kezelő rendszer (CMS)
- Mozilla Firefox
- ASUS routerek
- Kodi és kiegészítői magyar nyelvű online tartalmakhoz (Linux, Windows)
- Mikrotik routerek
- Donald Trump lehet a kriptobajnok elnök az USA-ban
- Nem szavazza meg Musk 56 milliárd dolláros csomagját a norvég állami vagyonalap
- Amazon
- Otthoni hálózat és internet megosztás
-
IT café
RECEPTEK GYŰJTEMÉNYE A TOPIKBÓL
Új hozzászólás Aktív témák
-
totron
addikt
válasz
fradi81
#7907
üzenetére
A lehűlés folyamata is fontos. Ha túl gyorsan történik, betonbevonatot kapsz, még ha egyébként minden jó is volt, csak ezzel el lehet szúrni a végén. A sütés ~78%-ánál megpermetezheted vízzel és/vagy az említett víz mellé, sütő- eljárás- és lisztfüggő is mi adja a legropogósabb végeredményt, ami nem egyenlő a keménységgel. Jól sikerült héjból jó a vastag is. Az élesztő is tud érdekességeket produkálni, kovászos alapból kevesebb a meglepetés. A filmekben mindig levágják a mogyoróvajas szendvics(high gastroculture)kenyér héját, az bűntett.
-
totron
addikt
válasz
#82860288
#8107
üzenetére
Most vagy soha alapon elkezdtem.
Üdv a világos oldalon, hasznos útra léptél. A hűtős eseted jól mutatja az élesztő a hanyagolandó instantságban való működését. Emészteni is könnyebb a kovászos verziókat, a vércukrot sem nyomja fel pluszban, mint az élesztő (tk. fehér liszt esetén duplahatásként, nem tk. fehér esetén triplaként), ugyanis ezt is teszi, kevesen tudják. Kovászos rozskenyérnél meg egyenesen más dimenzió az emésztés folyamata egy élesztős fehér-nem teljes kiőrlésűhöz képest. Nincs a fél hűtő felzabálására hívó vércukor-ingadozás okozta hullámvasút, így kevesebb is elég, fogyni is könnyebb vele. Az emésztőrendszeredet sem terheli, alig veszed észre, hogy benned van és dolgozódik fel épp, nincs kajakóma sem. Nem állítom, hogy csak a teljes kiőrlésű végállás a tuti, mert van, akinél meg pont az a gond, de a fehérliszt-élesztő monokultúrája jó, hogy felbomolni, visszaszorulni látszik, nagyon jó. Van, hogy egy alternatív gabonafajta nem tk-ként is könnyebb az adott szervezetnek, mint egy szokványos fehér tk-ként.[ Szerkesztve ]
-
totron
addikt
válasz
krizmo_
#8160
üzenetére
Mivel adott többet a sütővas egy sima vagy cseréppel hőterelős sütéshez képest nektek? Most elgondolkodtam, hogy tegyek-e a kemencébe vasat, eddig téglán alul-felül jó lett mindig a pizzéria -- hiába, nem tudok hibázni, -- de ki tudja, sosem kizárt, hogy fokozható még az élményfaktor. Elvégre is mivé lennénk egy kis jó fajta maximalizmus nélkül.
-
totron
addikt
válasz
#82860288
#8188
üzenetére
Gondolj bele, hogy új terület, nem minden vakvágány, ami első tapasztalásra annak tűnik. Én mikor sok éve elöl hagytam a nyári konyhában a palacsintatésztát és kovászként kezdett el működni, átértelmezve magát (micsoda AI!), azt hittem kárt csináltam. Akkor még nem tudtam, hogy dehogy. Vannak ökölszabályok, ugyanakkor nem lehet patikamérlegen kimérni a folyamatok pontos szagát vagy idejét, mert nincs két egyforma baktériumkultúra, eltérők a levegők mindenkinél. Ezért is butaság azt hangoztatni, hogy Mátraderecskén bizony mekkora különlegesség a Los Angeles-i kovász, mert nem lehet átmenteni sem térben, sem időben; 2 sütés alatt teljesen kicserélődik a kultúra. Ebből következik, hogy a dédnagyi által megkezdett, 100+ éves kovász is csak fejben létezik, igazából a fizikai táplálás mellett gombáiban és baktériumaiban is mindig cserélődik és ezt értelemszerűen az aktuális környezete szerint tudja megtenni.
-
totron
addikt
válasz
#82860288
#8205
üzenetére
Csatlakozom krizmo gondolataihoz. A bélzetről meg annyit, hogy alternatív gabonák/rozs/tk. esetén van, hogy ez a keltség a default. Műremek lett a kenyered, ha tehetném ma este a bal oldali bubiban aludnék. Tejjel is próbáld, mármint az evést. Meg tejjel, párizsival. Ez a legjobb, mikor az ember alkotómódban szerzi az élményeket.
-
totron
addikt
Kezdő edényszett témájához: nem jó, ha a Tefal-féle piros pont jelzi a megfelelő hőfokot mindent is segg alá rakós megoldással indít a konyhatündér (gendersemleges korunknak köszönhetően univerzálisan használható a kifejezés), mivel ilyen mankókkal nem fejlődnek ki a szükséges képességek, rutinok, ráérzések, nagyobb eséllyel maradnak el serpenyőn kívüli műveleteknél is a sikerélmények. El lehet veszni a technológiák közti különbségekben, bizonyos fokig érdemes is, de mindig áll az, hogy fél kiló zsírral semmiben nem égetsz le semmit, ahogy ha a cselekvő nem pallérozza érdemben saját magát, nincs az a high tech újítás, ami megvédené a széngyártástól.
A teflonnak félelmetes kultúrája van egyébként, még elit helyeken is rendre összekarcolt serpenyőpéldányokkal találkozni, szörnyű. Javult a mérgező faktora, de még mindig nagyon odafigyelős (fémmel véletlenül sem érintős), 1 szezon után kidobós, a fogyasztói társadalom logója is lehetne. Árnyalatnyival jobb, de még mindig egynyári szar a kerámiabevonatos, aztán jöhet a gránittal hintett, ami már ajánlható - igazából én ezt jelölném meg best buy-nak (I), ha valaki nem akar sokat évődni a beszerzésen.
A natúr vas, illetve a bonyhádi klasszikus zománcos (szürke-tarka belsejű, tradicionálisan piros külsővel) és az acélserpenyő (krómacél-orvosi acél) valóban a tapadósabb vonalat képviselik, igaz, utóbbiból nem mindegyik szériára áll egyformán e tulajdonság. Ezek sem vészesek, csak tudni kell mivel állunk szemben, meg ugye a megszokás. Extra tapadást biztosít az ezer forintos-vékonypléhlemezes zománcos szeletsütő, amire senkinek semmi szüksége.
Összefut valamelyikben az abszolút igazság? A fekete, matt belsejű, bonyhádi érából származó szeletsütő ötvözi az elvárt előnyöket a felsorolt hátrányok nélkül. Ez nem a mai értelemben vett zománc, de valamilyen van neki (aki tudja, írja meg). Vastartalma miatt indukcióson is jól megy, ahogy a piros is, a többihez jelenkori alkalmatossághoz talp kell az induktív hatás begyűjtése miatt - ami az edény része, csak erőltetettnek, idétlennek érzem.
Ami önmagában működik még és bejáratva - ezzel patinát, mint tapadásgátló felületet téve rá - a hús-krumpli-tükörtojás-zöldségpirítás-palacsinta/tócsni tengelyen használva legkevesebb eséllyel ég le a teflon veszélyei nélkül, az mégis csak a natúr öntöttvas. Cserébe a felsoroltakon kívül másra nem jó. Lehet játszani a savakkal kicsit, ami viszont oldja a munkával (szorgos használattal) összeeszkábált, tapadásgátló patinát, mely többszöri használat után épül vissza rá megint. A lényeg, hogy pirításra nem is használok mást, világbajnok kápia paprikákat lehet vele kreálni, érdemben más, mint a többi pirítóképessége. A belerakott savtartalom függvényében megvan a maga zamata a végeredménynek, van aki, szereti, van, aki nem, van, amelyik ételnek kiemelkedően jól áll ez a hozzáadottság. Gyakorlatilag az említett tengelyről letérve ez bárminél elkezdődik, a vöröshagyma is savasnak számít már. A rántott húst félelmetes mértékben fel tudja dobni (nem árt az sem azért, ha eleve nem rossz az alapanyag). A paradicsomszószt, boros mártásokat ebben kerüljük azért. Mindent összevetve előnyösebb ebbe szocializálódni, ami "nehezebb", de csak első pillantásra.
Tárolás/magas-tartós hő biztonság szempontból:
Best buy II: zománcozott öntöttvas/zománcozott akármi, minőségi kiadásban. Az krómacélénál is kevesebb a nem kívánatos ételbe oldódás, akár hosszabb tárolás - savas ételek esetén főleg - is könnyebb szívvel történhet ilyenben.
Best buy III (safest mode): mázas agyagtál/jénai tál. Ebben bátran, mindent.Mindenki döntsön hozott rögzültségei, cáljai, esetleg újkeletű kattanásai szerint.
[ Szerkesztve ]
-
#8231
totron
addikt
philoxenia
#8230
totron
addikt
válasz
philoxenia
#8230
üzenetére
Durum tészta kell oda, sőt, nem csak oda, mindenki számára egészségesebb. Ha arra vagy ráállva, minden kenyér vércukorrakétaként viselkedik benned.
jól áll ez a hozzáadottság
A beleoldódott vas.[ Szerkesztve ]
-
totron
addikt
válasz
krizmo_
#8233
üzenetére
A default fehérlisztnél vagy a durumnál?
(#8234) philoxenia, mennyiség, glikémiás index, inzulinkivétel*, hozzáadott lassítók (pl. magok).
*a szárazbab, szója nagyon szemetek és csalókák, mert indexileg rendben vannak, papíron, de csak ott. A marhahús is erre a vonalra tehető. Nem akarom jobban tudni nálad természetesen, csak ezek kikívánkoztak.
-
totron
addikt
válasz
Moleman
#8239
üzenetére
Gálvölgyinek volt erről egy paródiája, hogy ha büdös valami, miért azt készítjük?
Arról lehet szó, hogy nem vette be a serpenyő az olajat vagy zsírt, amivel kezelted így csak kvázi pang a külső felületén, erőltetésre meg csak szenesedik, büdösködik vagy a legutolsó kaja maradéka tart ellent ilyen módon a vasfelületnek.
Nagygenerálért kiált, avagy suvickold át nagy szemű, durva sóval, ami nem tartalmaz csomósodást gátló anyagot (E-számmal jelölt), nem tudom hol lehet kapni, aki tudja, közölje nagylelkűen kérem. De jó minőségű mosogató fémdörzsivel is nekieshetsz a filléres esik szét, mint egy ezüst színű karácsonyfagirland a serpenyő meg a mikroegyenetlenségeivel/közé magába gyűjti. Ezután áztasd pár napig, majd megint egy kis suvick, új víz, abban is ázzon, a végén annak a kioldódását is sikáld le, ezután jöhet az új réteg, kenegesd be valamivel, különféle videók a netten különféle olajokra esküsznek, ebben már magad kell felfedezned magad és a serpenyőd, melyikőtöknek mi válik be valamelyest az elkészült étel karakterébe is bekúszik a felvitt, ráégetett olaj.
Majd a kiégetés sütőben. Ami tulajdonképpen el is hagyható, de hosszú távon jobb, ha kívül-belül kap már az elején egy ütősebb páncélt, pld. fröccsenő víz kevésbé okoz rozsdásodást.Vannak időmilliomosok, akik minden egyes használat után sósuvickkal megkínálják, bár létjogosultsága nyilván van, én ebben annyira nem hiszek, nagyon melós. A benn maradt, ízes zsírréteg is feldobhatja pluszban még a következő étket, persze akadhatnak szerencsétlen áthallások, pld. egy rántott húst nem feltétlenül, hogy halas felharmonikussal képzelünk el, de a pár ilyen szembenállást leszámítva szépen, egészségesen és zamatosan lapolódik egymásra előző és rákövetkező sütés. A másik véglet meg soha nem mossa el. Huszárvágás is létezik, instant módi: teljes formattálást - winyó után szabadon - is lehet neki küldeni, ami történhet egy polírkoronggal, egészen le a szürke fémfelületig. Látványos videók erről is vannak, ajánlom, akár napvégi levezetésnek is, ahogy a sütős videókat is. Azután már csak kenni kell és kisütni. A kisütések ismételhetők közvetlen egymás után is, van értelme, de itt már érdemes összevetni, hogy mennyi gázt/elektronyosságot eszik meg ezalatt a sütő. Az 1 is elég, a többit bízhatjuk a használat közbeni patinásodásra. Ha gondosan ráégetjük, sós kezeléssel sem jön le érdemben, ami főleg azoknak jó, akik minden használat után sikálnak.
Az olívaolajat nálam nem vette be az oven, a disznózsír/szalonnazsír bevált viszont. Körülményesnek és csuklómegerőltetőnek tűnik (kisgenerál az ovenre alsó hangon fél óra, fedővel együtt), szeretni kell, ennyit tudok erre a részére mondani. Patinát nem folyamatosan feloldva a fenti regula ritkán/kedv szerint hajtandó végre, s nem számít munkának, ha van kattanás ebbe a rusztikusan hangulatos irányba.
Tippz:
- süt, mindenhol, kivéve dutch oven esetén a fogantyú, az kevésbé - tanulható, memorizálható az egész, s onnantól nem ellenség (kezdők gyakori érve a sutba dobásra)
- ne ejtsük lábra, ha érezzük, hogy ebből dobás lesz, mindig csak elfele (dutch ovent járólapra küldve pusztul a lap is, tehát inkább előre gondolkodjunk)
- főleg elégtelen patina esetén jön elő a porózussága, kényessége vagyis tojásrántotta, mint szétkent nyers tojás vagy ugyan iható, de egyébként bacikban dús vízzel való főzés után marhára be tud büdösödni az olyan fajta vizet egyébként se erőltessük, nagyban rontja az általános szájhigiéniát, hosszú távon a fogak esélyét egy szép életre még 2 fogmosás között, napon belül szájban hagyva is a bacikultúrát, homokkal való suvick esetén is tartalmazhat a kvarchalom előnytelen élőlényeket, ez területfüggő => jó patinával ezek megkerülhetők, s ez a 3 csak, amiből említésre méltó kellemetlenség lehet, egyébként ööm é' bódottá' van.Főzésre zománcozottat vegyünk, amiből van elszállt árú, de a Tesco gazdaságos HomePerfecten felül is találhatunk fajlagosan olcsót, színátmenetes, nagyon szép kacsasütőt például, ez a szemnek is jó fajta táplálék.
Remélem sikerült kedvet csinálni.
-
totron
addikt
Kiegészítés:
- vizet csak nagygenerálkor lásson*, ami egyéb edényeknél a vízzel való elmosogatás, az itt a sóval való súrolás, tehát konyhaszekrénybe elrakás előtt, falra tevés előtt, a mindennapokban sika, semmi víz
*kihagyható lenne, de azt akkor bevitt mechanikai munkával kell pótolni, úgy meg könnyen elmegy a kedv, a víz kioldja nekünk szépen amit ki kell az újfaformázás keretében, szépen egymásra dolgozik kézimunka és áztatás- alapjáraton nincs áthallás az ételek közt ha nem akarjuk: használat utáni, szolid, sóval súrolás esetén a következőbe már nem fog átmenni az előző íze hibátlan patina esetén, kielégítően eltünteti a művelet. Ha kísérletezgetünk részben savas ételekkel, szándékosan, az erősebb vas íz miatt, akkor már esélyes lehet az áthallás - megjelenik a porózussági hatás - így megéri tartani egyet-egyet a két külön vonalra, de ezt már tényleg csak a finomhangoltság jegyében említem, lehet, hogy fel sem tűnik a dolog, egyéni ízérzés, ízlés és szokás kérdése.
-
totron
addikt
válasz
attiati
#8246
üzenetére
Formára pont ilyen az említett, előnyöket ötvöző szeletsütőm, csak más a belseje. Ez, amit linkeltél és használtál jól felvonultatott mindent, talán elég lett volna kevesebbet/egyneműbben, de azt profin. Felpattogzás után én mindenképpen nemet mondanék rá, búcsú. Rossz, mert kötődik az ember egy idő után.
Beni2360, vízzel együtt nehéz értelmezni, mert amúgy száraz elmosást szolgált a kavicsos móka. Súrold el a tied, ezek imádnak a legkisebb párára is rozsdát termelni, ha a gondoskodásból kicsúsznak. Kiváló ötlet a marhapöri, csak hagyj neki időt, rotyogtasd amíg kell.
Moleman, ó, akkor az még bejáratós, bár ezzel együtt is érdekes a jelenség. Jön egy alap védőmázzal újan, ami ki tudja miféle, azt le kell gyalulni az elején, aztán jöhet a saját, hosszú távra.Ez elmaradt? Másik gyártótól származó olajjal is érdemes lehet próbát tenni.
[ Szerkesztve ]
-
totron
addikt
válasz
attiati
#8248
üzenetére
Határozott igen, a válasz veszélyes. Nem a végletes ökoboy beszél belőlem, egyszerűen a kényelmünket nagyon sok esetben a felszín alatt randa, veszélyes technológiákkal abszolválják, ez sajnos ilyen. A vételáron felül egészségügyit pluszban már ne fizessünk. Volt egy serpenyőkeresős időszakom, akkor eléggé utánamentem a biztonsági vetületeknek is és hát nem ért meglepetés: minél könnyebben használhatónak hirdeti magát valami, annál inkább indokolt az óvatosság. Az acélban, megvigyázott, minőségi zománcosban, mint mindenes edényekben azért bízhatunk hosszú távon is.
Moleman, az jó akkor. Majd írj tapasztalatokat.
-
totron
addikt
válasz
body007
#8287
üzenetére
Ugyan, csak kiirt pár vitamint, ami persze tápérték-gyilok és az ízen sem segít, de egyéb démoni hatásai nem bizonyultak ténylegesnek. Zöldséget párolni szerintem pont alkalmatlan a technológia. Csökkent beltartalom, vízíz/hiányérzet. Aki szeret pittyegtetni, mint én is, annak ott az indukciós, ott már oké a zöldség is.
Itt a nyár, ne feledjétek eszközölni a szabadtüzi eseményeket, legyen mit felidézni tél közepén vagy armageddon idején majd.
-
totron
addikt
Tudja valaki az eredeti pilóta keksz receptjét? Nem kell "jobb"nak lennie, ahogy a pedig de szerették a gyerekek a módosított verziómat érv sem ide való, nutellát meg ugye még véletlenül sem említünk. Ki akarom kis, szürke papírzacskóba mérni magamnak a 20 dekát és padon megenni, mint régen a zöldségesnél.
-
-
totron
addikt
Tettem a kertbe bazsalikomot, le lett fűkaszálva - éljen a hatékony kommunikáció - következő szezonban újra kihajtott, újult erővel.
Indukcióson a fokhagyma 400Watton adja ki legjobban illóolajait, öntöttvas edény esetén 600-nál. Érdemes a levet eresztő elemeket külön pirítani a kevesebb víztartalmúaktól külön vagy előreengedni, fonnyasztani a nedvesebbeket, utána már összejöhet az aranybarna fokhagyma is, párolódás nélkül, egyazon edényben.
-
totron
addikt
válasz
perempe
#9646
üzenetére
Itt a só volt a ludas, persze saját víztartalma is van a húsnak. A fok jó, pirítással kezdd, kihozza az ízeket, bentebb zárja nedvességet. S ezen a ponton hadd keverem ide az öntött vas dilimet, abban a legjobb kérget adni. Jobban mondva a hentesnél megvehető, többségi hús sajnos pocsék, így mustár, mint páclé lehet, hogy mégjobb indítás. De majd tudod te.
A kívülről jövő receptötletek és a saját kreativitás, tapasztalás kéz a kézben járása jó szerintem, csőlátással követni valakit bekorlátozó. Jóllehet 1-1 követő eleve tehetségesebb, csak nincs mersze kiállni. Azt aláírom, hogy időnként kell a fantáziának frissítés. Bízzatok magatokban, na.
(#9653) Essejó, egy ideje ráadásul erősen van értelme otthon foglalkozni vele. Ez, így, készen, a hentesnél csilliárd, csak nyersanyagot beszerezve egész tűrhető és még zsír is van belőle.
[ Szerkesztve ]
-
totron
addikt
Eljutottunk oda, hogy olcsóbb inni, mint enni. Borosok előnyben. Magyar népsport újult erővel teret nyerhet.
(#9662) perempe, mi tulajdonképpen a gond? A túl sok lé vagy csak ízetlen a végeredmény? Ugyanabból a beszerzési forrásból volt már ég és föld különbséggel bíró húsom is. Az ég állást 1 kezemen meg tudom számolni, egyébként ment a gondolkodás, hogy mit rontok el, de kijött, hogy semmit, egyszerűen az alapanyag a gyenge - ez van, hogy kiterjed a nedvességtartalomra is (túl sok), de az íztelenség alap, meg van, amit meg sem lehet szagolni sem undor nélkül, tehát mehet a pácba. Ami jó, annak nem kell kompenzáció, machináció, ahogy fűszer sem, mert vétek lenne elrontani, s ezt ösztönösen érzi is az ember. Só is csak a saját fiziológiai szükséglet miatt, meg mert úgy szoktuk meg. Ritkán találkozik ez a minőség az emberi árral és akkor mindezt békeidőben értem. Ebben semmi sznobizmus nincs, csak túlontúl jelen van szerintem a fűszerezés intézménye és túl sok a torkokon lenyomott alja termék. Amitől ez rossz, hogy nem vesszük észre, hogy foltozásra, feljavításra használjuk a fűszereket, nem pedig a jó mégjobbá tételére. Így ha néha jó is az alapanyag, a szokásos fűszeres elnyomással szokványos szintre jön le az is, eltűnik. A jóhoz persze normális tartású és táplálású állatok kellenének, de már jó ideje jóval többen vagyunk a bolygón, mintsem hogy a minőség tömegesen kivitelezhető lenne vagy egyáltalán akarnának ilyesmit a szereplők. A szteroidos esetekről meg ne is beszéljünk. Tényleg mellbevágó a többivel alkotott kontraszt, mikor szembe jön néha egy igazán jó hús.
Ami meg jó, ha kifogtál egy olyan szállítmányból, azt lassan kell enni, hogy minél tovább tartson. Nonszensz vagy sem. Fel kell kutatni a jó forrásokat. Szalonna-kolbász tengelyen sikerült is ilyet találnom, nem olcsó persze. Húsokat inkább kemencébe szoktam rakni, az is egy más vonal. Érdekes egyébként, hogy mennyi mindent eleve megoldódik magától, menet közben, annak ellenére, hogy az egy baltával faragottabb műfaj.
De maradjunk a sütőnél, egy akár egészcsirke-zöldség párost - kiváló komplementerei egymásnak - betolsz tepsiben, krumplival, répával, paszternákkal, kiváló végeredményt tudsz a végén kihúzni. A párolás és sütés határára beállítottan - zsír, kis víz - mégjobban életre kelnek az ízek, szószosodik a répa karamellizálódás határára eső édessége is, kölcsönhatásba lépve a többi, vele egy szinten lévő elemmel, a hús külsejével is. Szénsavas ásványvízzel beviszed és jóllakott napközisként pisloghatsz magad elé végül.
[ Szerkesztve ]
-
totron
addikt
-
totron
addikt
Tettem a levesbe 2+1 tenyérnyi szalonnabőrt is. Kollagén és (füstölt) zsír coming.
Szerk.: nincs az az isten, hogy főzött mikroműanyagoat vigyek be a szervezetembe, de még az alufóliát is kerülöm, szerintem jobb ha ezeket ti is. Nem üres démonizálásról van szó, átrágtam magam pár tanulmányon, no meg a józan ész. Az egyetlen indokolható takarás a malacfül hegyére tett, kemencében, de azt is inkább mással, 1 köteg zödségzöldje betakarja vagy hasonló.
Viszünk be elég műanyagot így is.
[ Szerkesztve ]
-
totron
addikt
Vannak csuda zománcozott öntöttvasak fancy francia és amerikai gyártóktól, ezek tényleg jók, szépek is. Meg van a teszkós Perfect Home 5 ezerért, a kettő között meg van egy jó nagy szakadék ezen a vonalon. Viszont az 5 ezres sem az eldobható szar legalább, ugyanakkor érdemes nagyobb beruházást tenni, mert a máz minősége a tartósságra is kihatással van. Instant használatra, 1-1 tükörtojásra egyébként nem feltétlenül az öntöttvas a legmegfelelőbb, gyorsan dolgozik az indukciós, rohan a világ, benne az ember is, a vastömegnek meg ugye a tehetetlensége csak hátráltatja a fennkölt rohanást. Nem számottevő a dolog időben szerintem, de van, aki nem akar várni a felmelegedésre, egyénje válogatja.
A kerámia tényleg ugyanúgy egynyári műfaj, az arany középút talán a zúzott gránitos modellek, kevésbé tapadnak, mint egy rozsdamentes és zománcozott. Szorosan mellé is tenném rögtön, hogy ne az eszköz süssön-főzzön helyettünk, az ember érzi (vagy nem) a konyhai műveletet, ha a kezünk alá dolgozik valami hátráltatás helyett az csak egy plusz és jó. Értő kezek közt nincs szenesedés, egyéni preferenciák nyilván kialakulnak, amik felfeküdhetnek 1-1 technológia sajátosságaira, de ez nem törvényszerű.
Visszatérve még a(z öntött) vashoz: nem a rozsda a gond, az túl van pánikolva a fejekben. Hiszen egy natúr verzió egy vizenyősebb tekintetű rápillantástól is rozsdában tör ki előszeretettel, de ami az élettartalmát semennyiben nem befolyásolja: ez nem fog pelyhekké alakulni mint egy hűtő alja vagy porhanyóssá válni, mint egy szabadban felejtett, eleve is papírvékony kazánlemez. A gyakorlati baki inkább a körülményesség: ildomos elsikálni adalékanyag-mentes sóval minden használat után, különben szisztematikusan szívja be a benne hagyott pl. szalonnazsír az edény vasmolekuláit, amiből nem jó a sok sem. A vashiány van fókuszban jellemzően a népek ajkán, de a sok sem jó belőle. Márpedig egy kisütés után későbbi hidegtunkolásra, következőleg való felhasználásra serpenyőben tárolt zsír intézménye jár a polgárnak. A szabadon, bármilyen savassságú ételek rotyogtatása esetén is érdemes kerülni a natúrt. Egyébiránt behozhatatlan előnnyel bír kéreg- és zamatadásban, ez utóbbi mezei rántotthússal is megfigyelhető. Szóval céleszköz. Meg megfelelő patina ráégetése/savmentes használat mellett nincs vastúltengés, ilyesmi ne riasszon el senkit, aki mégis megpróbálkozna vele. Beleoldódás egyébként a rozsdamentesnél is van, a mai napig, nikkel töbnek között, ahogy fényes zománcozottaknál is, de ott talán a legkevesebb. ez se biztos. Közelítőinfókat gyűjthet csak be a halandó. A teflonnál, olcsó kerámiánál (töredezik hamar) emberbarátabbak.
A mai mindenes inkább egy könnyebb-gyorsabb-olcsóbb példány tud lenni. ...amely mégsem egynyári és fájóan bóvli. Na ezt megtalálni művészet.
A linkelt szénacélt nem ismerem, de még ha tud is valamit, ordítóan átlátszó a marketingszövege.
A teflont kerülném, bár a legújabb hullámos (megrendelt?) tanulmányok szerint a gyártás során nem kerül bele aktiválható szarság, deazért ügyeljünk továbbra is a hőfoklimitekre, szóval nem meggyőző, komolytalan és marketing. Amíg van más érdemes a mást választani.
Igényes zománc, gránit, rozsdamentes, bármelyikből akadhat jó.
Van még egy bonyhádi korszakból való, fekete belsejű szeletsütőm aminek a felületét még mindig nem tudtam megfejteni, egyfajta matt zománc van rajta, de nem a mai értelemben vett, s félelmetes mértékben ötvözi az előnyöket; indukcióson is megy, nem tapad, tárolásra is jó. Lehet hogy van mai megfelelője, én nem tudok róla.
-
totron
addikt
válasz
#82860288
#9846
üzenetére
Az a gáz, hogy 10-ből 9.5 delikvensnek még csak eszébe sem jut betartani a tefloni alapvetést, vagyis hogy ne karcolja szarrá fémmel, így jellemzően 2 hét után már oldódik be a szar és akkor a felhasználónál töltött élettartamának járunk vagy 1%-ánál... Csak fával érintsük, nincs de, meg csak. A szilikonnal is vannak fenntartásaim, kicsit olyan, mint amikor vegyszert semlegesítesz egy másikkal, aminek szintén keletkezik maradványa, de mivel szemmel nem látod, így "nincs". Aztán meg ha majd jön a rák, akkor visszamenőleg nem tűnik túl megérősnek, s persze összefüggést is szigorúan tilos találni saját hatáskörben, hiába harsogják már jóideje tanulmányok egybehangzóan, hogy egyértelműen van. Az átlag esztétikai érzék felől sincs villogó piros sziréna, hogy hé, ez nem szép, nem jó.
A lelakott példányok továbbajándékozásáról, meg a nyaralóba jó lesz az mégekről nem is beszélve. A molekulabomlás nem néz tulajt vagy helyrajzi számot. Nem üres zöld duma, az evolúció tényleg nem ezek befogadására érlelt ki minket. Túl sok ilyen határértékes vegyszerszar közt élünk, mikor az 1 is sok lenne. A határszámokkal is gyakran megy a trükközés, első a bevétel ugyanis. Nem egy ilyen napvilágra került sztori van. Persze a felhasználói oldalról meg a kényelem az első, szóval bármilyen figyelmeztetés vagy a józan paraszti észre való figyelemfelhívás 2 szék közé esik és marad a legszarabb opciónál, holott még alternatívája is lenne, de nem... Jellemzően tehát pont találkozik tehát a tradíció és a modern magatartás, ötvözve az előnytelenségeket: él még a családi tradíciókból ismert és talán a mára már letűnt vasfüggöny mögötti berögződés is játszik használjuk, amíg le nem rohad alattunk, de közben élvezni is akarja a modern vívmányt, a finoman szólva hátrányait meg elnyomja magában, hisz' a többi is így tesz, meg távol van még a megfizetés napja, tehát éljünk bele a vakvilágba, ahogy azt kell.
Szerk.: a hőfokokkal is túl tudsz szaladni, s észre sem veszed, még ha nem ez a leggyakoribb gond.A brassóiban nincs borsó, de egy zsenge édes nagyon fel tud dobni bármilyen pörköltet vagy húsételt. Sajnos a brassói is melegágya az éttermi sumákolásoknak, inkább egy környezetben fellelhető, ügyes női kéz által kreáltból vegyünk mintát, s jó lesz nekünk.
[ Szerkesztve ]
-
totron
addikt
válasz
#21346560
#9859
üzenetére
Ezt nem vágom, hogy érted?
(#9860) koko52, Zorrot(!) sem lehetett leteríteni arzénnal, mert direkte trenírozta magát, tán egész életében, szépen lassan hozzászoktatta a szervezetét kis adagokkal. Ez a Walt Disney mesedélután keretén belül volt, ott is kellene kezelnie mindenkinek.
-
totron
addikt
válasz
#82860288
#9863
üzenetére
Elég sokváltozós ez a mai világ, így erre egynemű válasz talán nincs is. Megannyi gyártó megannyi szériája, minőségbiztosítása, gyártástechnológiája, költségcsökkentése/sumákolása. Azt soha ne feledjük, hogy az ember pénzből él, így korrupt elem mindig lesz a rendszerben. Vagyis jó lesz az a parasztnak filozófiájú termékbe mindig van lehetőséged belenyúlni. Van, ahol többet költenek kiművelt marketingre, de ez ugye nem a tényeket hivatott aláhúzni, az csak a mondás. Nyomokban tartalmazhat a valósággal való együttállást.
Ha jót is választasz, az is meddig az? Nem egyformán öregednek, a felhasználás is egyénenként változik. Nincs jelzés menet közben, hogy innentől aztán tényleg netovább. Sokakat a látványos, mély széjjelkarcoltság sem zavar, illetve a látványosan bóvli is megnyerő számukra - innentől kezdve felmerül a kérdés, hogy mi számíthatna stoptáblának. A tanulmányok is bizonyos penetrációkat és időszakokat vizsgálnak, van hektikusságuk (melyik a fizetett?), azt viszont egybehangzóan állítják verdiktként, hogy érdemesebb kerülni a teflony intézményét mint nem, rendeltetésszerű nemhasználat mellett is. Elvégre is oda tartod-e a szabadon álló makkodat a körfűrészhez akár csak 1 másodpercre is..?Míg az autóknál van visszahívás problémás mivolt esetén, mert egy baleset számottevően és azonnal elkeni a sminkeket, szétborzolja a frizurákat, addig a rák időben eltolt következmény, mellé nagyon jól maszatolható is, hogy hát egyébként is egy kemikális világban élünk, lehet az mástól is. Naná, és mindig pont a perbe fogott gyártó-kibocsájtó a kivétel...
Nem védendő ezeket a fennforgásokat, de bizonyos fokú entrópia persze van. A tűz oldalába nyárson odatűzött, piruló hal sem lesz a legegészségesebb, hiszen a füst dihidrogénjei (ha jól emlékszem a kifejezésre) is karcinogén hatással bírnak, a ma divatos smokerek világa még sokkal jobban hozza ezt, ott koncentráltabb ugye. A megpusztulás folyamatát ne gyorsítsuk-vastagítsuk tudatosan, ennyi, a természetes utakat válasszuk inkább.
Meg a nátrium nitritet kerüljük ki távolról, mindegy mennyire van elhitetve róla, hogy kell, a szervezetnek aztán biztos, hogy nem. Az iparnak kényelmesebb csak. Sóból is a csomósodásmentesség miatt beleküldött adalékanyagtól mentes az észszerű. Még ha elő is ferdülne 1-1 rög szökőévente, azt vellával 2 sec alatt szétnyomod. Szeretünk hallatlanul nagy árat fizetni indokolatlan kényelmekért.Az orvosi acél is szivárogtat némi nikkelt, a natúr öntöttvas is alkalmilag tud előnyös lenni, a réz meg nem is baj, hogy drága és néha, céleszközként használatos, mert az emissziója fajlagosan nagyon nagy, ráadásul le is tud rakódni ha túlzásba víve nem tudja kimozogni a szervezet (metabolizmus+immunrendszer), egy bizonyos dózison felül nem fogja tudni. Ez nem C-vitamin amiből a felesleg simán kiürül.
Minőségi zománc, meg minőségi acél ami a mindennapokra oké szerintem.
-
totron
addikt
válasz
body007
#9883
üzenetére
Megéri szerintetek? Nekem egy békebeli fekete öntöttvas lábasom van de a közepén már régen meg van sérülve, ideje lenne lecserélni
Elég zavaros a marketingszöveg, szóval hogy jó-e, azt nem tudom, valamilyen profitcélú bűvésztrükkel a háttérben mindig 1 lépéssel a felhasználó előtt járnak ezek a mellékutcákon át beszivárgó modellek, akár lehet nemrossz is.A békebeli alatt zománcozatlant értesz? Ha igen, az nincs megsérülve, mert nem tud olyat. Nyomj rá egy format tálást, nagygenerált ha úgy tetszik, polírozd le eredeti szürke színéig, kend be valamelyik ehető olajjal és süsd meg jól. Achtung: bár igen vonzó, szép mattsággal is csillan rajta a fény, önmagában nem ehető.
Egy erdélyi(?) oldalról vettem 24-ért csodálatos színátmenetes lila-~karmazsin ~kacsasütőt, ami nem ovális, eléggé ott van. Vásároljunk ürügy nélkül mindenféle szépet.Mivel tűrhető az idő, a kenyér meg elfogyott, hadrendbe is áll az egyik dutch oven, parazsak fogják ölelni-borítani.
Szerk.: 5 és 7 liter a Lidlnél; ér/érték arányban még jó is lehet ha jó a cucc, de ezek nagyok ám, 4-5-7 tagú családot/társaságot szolgálnak ki megpakolva. 2-3 főre a 3.5 literes ideálisabb. Van egy megrakási optimum és fel is kell melegíteni az egészet+a hőutánpótlás. Nem akarom túltudálékoskodni, csak nagy méretek mellett tényleg nehéz fogyózni pl..
[ Szerkesztve ]
-
totron
addikt
válasz
body007
#9897
üzenetére
Köszi. De hiszen ez csupán egy tengeri kincsestérkép. Nem kizárt, hogy emlékeznek a keletkezésre, nekem is beugrott a 15 év után visszakerült lábas mintázatából, hogy azt bizony én használtam utoljára, bár az elsikálható volt. Ez keményebb történet és már engem is érdekel
, de míg egy teflon-vonalnál ez kukát jelentene, itt pont az ellenkezőjét, csak használni kell. Ütősebb polírral el is tüntethető, de így sem csinál bajt. Ez egynemű anyag, nem játszanak rétegek, nem fog felbugyogni a mélyből kénköves pokol jelleggel semmi*.*Kivéve, ha mosogatószerrel kínáltuk meg és a porózussága okán magáévá tette a csodás kemikáliát, amit aztán patina adásával még be is zárunk, hogy mégtöbb ideig adagolhassa minden egyes étkezés mellé a szart (szert), amit ugye eszünkbe nem jut meginni, de még a nyelvünkre sem cseppenteni belőle, hát tartsuk távol egymástól őket. Az közismert, hogy a "fűszerezettséget" tartja egy ideig az öntöttvas, tehát egy markáns hal készítése után előfordulhat, hogy utána még a 2.-3. rántotthús is hal beütésű lesz. Bár rendes patina esetén én ilyen áttűnést jellemzően nem tapasztaltam, de biztosan összehozható savakkal sütve-főzve. De ne kockáztassunk, az érezhető íz csak a jéghegy csúcsa. Sok butaság kering a magyar interneten, élén a mosószeres elmosással. Kicsit se, egyszer se, nincs indok rá. Nem, nem sietünk annyira, nem, nem lesz hatékonyabb a sika. Ez nem olyan, nem olyan, amire való lenne, nincs felkészítve rá, más korból jön - egyébként szerintem semmi másra sem való, mert pár megspórolt mikroNewtonért (szivacs tényérhoz nyomása) irdatlan árat fizetünk, tessék csak egészen nyugodtan megnézni a biztonsági adatlapokat! - rákeresve minden mosógatószerhez találunk. Abba meg belegondolni is rossz, hogy állandó jelleggel teszi rá (bele) valaki. User errornak tekintendő szerintem, nem kriptonitnak.
Ami viszont tényleges és így egyetlen kriptonitja a műfajnak a hevült állapotában való hideg vízzel nyakon öntés, azzal el lehet pusztítani, de ott sem mindegyiket. Mint a kiskutya az alomban, ami minden ott megesett rezdülést lekövet abban a mélyen vésődő időszakában, ugyanígy a kohói folyamatok, idők, minőségek, felfutások-lefutások erőst számítanak minden edény születésénél. Ami rejtett gyártási hibásként éli mindennapjait, az megfelelő használat mellett is látványosan derékba törheti magát, bár ez ritka, inkább csak neten mutogatott szélsőségesség, nem jellemző. A másik meg bikamasszívra sikerált és a mindent is túléli (bizonyos számú nyakon öntési alkalomig). A lényeg, hogy ami natúr azt küldjük meg bátran bármennyiszer, tüzeljük körbe, menjen kemencébe, tényleg azért van, nincs hőfoklimit. Egyébként ezek is vetemednek, de hosszú időtávon nézve kimozogják a dolgot, don't para.
Azért a mindennapokban mégis inkább mi óvakodjunk, mintsem a robosztus nagy feketét babusgassuk; kisállatot, járólapot, lábfejet takarítsunk el az eső edény útjából, mert az bizony tarolni fog, nem kérdez.
-
totron
addikt
válasz
prozodus
#9899
üzenetére
De igen. Bár ami azt illeti ha szökőévente sikerül igazán jó ízű húst beszerezni, nem szoktam elsúrolni utána, csak eltörlöm papírtörlővel, hogy a következő pár étekbe is minél több jusson a jóból. Gyakorlatilag ez az eltárolás-vassal dúsulás-temperáltan visszaadás adja a zamatát az egésznek, szó szerint is. Finomhangolható azzal, hogy milyen olajat vagy zsírt égetsz rá, a patina vastagságával és hogy mennyit hagysz benne az előző ízből ami aztán jó értelemben vissza köszön. Készítsetek bundás kenyeret, rántott húst vagy natúrt, feldobja. #zamatközösség
Hegesztésnek valóban nincs helye.
-
totron
addikt
Köszönöm a válaszokat. A baj az vele, hogy nagy koncentrációjú keményítő, abból is a folyékony, extra hamar szívódik fel, a vércukrot szépen megdobva. Előnyei, hogy ad egy bizonyos előnyös fényt a szósznak és a szószosság alapja is, igen, ha ezen a vonalon gondolkodunk, kétségtelenül. A túlfőzött, puha tészta is dobja szépen, al dente for ever, de az ember és gyomra elvár bizonyos telítettséget is, így ha egy csúszkán kellene ábrázolni, aminek egyik végpontja a bár nem szétesett, de indokolatlanul puha tészta, a másik pedig a tényleges, közepében harapható al dente, akkor az utóbbihoz közelebbi állapotot érzem egy egészségügyileg és élvezeti értékében is optimális megoldásnak. Megfelelő arányú, mennyiségű fehérje kell minden CH mellé, különben ösztönösen a szénhidráttal pótolja ki az ember, ami meg nem jó...
platty 50% dente
|--------------|-----x---------|x=ideál (szerintem)
-
#9928
totron
addikt
dellfanboy
#9927
totron
addikt
válasz
dellfanboy
#9927
üzenetére
Nincs ilyenem, de nem tudom mennyire vagy járatos nemfehér rizsekben. Elég nehezen adja magát a barna, makacs, s még barnák közt is akadnak különbségek e téren. Kemény maradt vagy mi a hibajelenség?
Idő, idő és idő, adj neki többet. Hozzájön még, hogy némelyik fajtát úgy is túl lehet főzni, hogy - a fehérhez képest - még keménynek érzed. Nem atomfizika azért, de egy más világa ez a rizsnek. Teszem hozzá, az én vércukromat úgy fölqrja, mint annak a rendje, de még a fehérnél is jobban. Mikor papíron meg alacsony glikémiás az index. Rejtély ez a javából. -
totron
addikt
Kombucha gomba teáját hörpintgetem, elég patent. Házitenyészetet javaslok kizárólag, a kivonatok vagy alacsony koncentrációjúak vagy elecetesedettek vagy mindkettő. A cukrot kell eltalálni, bármelyik összkomfortban elél 5 literes dunsztosüvegben. Belekre, bélflórákra, ottani saját baktériumkultúrák (immunrendszer) helyrezökkentésére kiváló.
-
totron
addikt
Na akkor az nem egy híg lötty volt, szuper. De így a legjobb, így az egész folyamat a tiéd, mintha paradicsomot nevelnél nulláról, azaz magról. Lakószoba sarkában vagy őrlángon ketyegő konvektor mellett, tetejére téve télen is gyarapodhat szépen. Itt csipkebogyóteával van a mostani széria, szépen harmonizálnak az aromák, egymást kiegészítve, az utolsóddal szinte teljesen megegyező színnel. Az opálosság csökkentésén töröm a fejem, a borász múlt miatt nehezen veszi be a szemem, persze szeretjük így is. Oolonggal kipróbálom, köszi a tippet.
Arról lehet szó, hogy nem vette be a serpenyő az olajat vagy zsírt, amivel kezelted így csak kvázi pang a külső felületén, erőltetésre meg csak szenesedik, büdösködik vagy a legutolsó kaja maradéka tart ellent ilyen módon a vasfelületnek.
Új hozzászólás Aktív témák
Mr.Csizmás
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen