Új hozzászólás Aktív témák

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    válasz Dalai Láma #6901 üzenetére

    Csöppet sem meghökkentőbb a semmiből kipattant Világegyetemnél, hogy isten önmagából alkotta meg a világot. :)) Nekem ez a verzió egészen szimpatikus.

    Számomra lényegtelen, hogy van tudatom. Ha nem volna, a hiánya nem is zavarna, mert nem tudnám mi hiányzik. De mivel van tudatom, kettős csapás ér, egyrészt folyamatosan aggódok a jövő miatt, másrészt a létbizonytalanság miatt szinte sóvárgok egy a szüleimnél hatalmasabb, gondoskodó entitás után. A mondat másik fele hamis, mert nincs szükségem egy a halálom után rólam gondoskodó misztikus apa/anya figurára. Ugyanis az agyvelőm pusztulása egyenlő a személyiségem tárhelyének a megsemmisülésével. Kész, vége, sötétség. Ami marad a holttest, az élettelen anyag. Ezt pedig eltakarítják a lebontó szervezetek. Érdekes az élet és a halál körforgása és a lélek teljes hiánya a folyamatból.

    Hol lakik a lélek? Miért van az, hogy a lábujjamban nincs Én-érzékelés, állandóan a szemem mögött érzékelem magamat? (Persze van test-érzékelésem, pl. érzem a gyertyaláng melegét stb. de az Énem határozottan a szemem mögött "fickándozik.") Hol az titokzatos matéria? Természetesen láttam már holttestet, sőt, fogtam a kezemben halott állatot, illetve konyhakész friss hússal is bíbelődtem már a konyhában, ja, és élve ettem a zöldséget, mert frissen szedett saláta még él, amikor a szájunkba pakoljuk, na, de a lélek nem mutatkozott. Sőt, kísértetet sem láttam soha, ami ugye pusztán gonosz démonok mókázása. (Sóhaj.) Tehát, fantazmagória az egész.

    Miért akarom megtapasztalni? Látnom sem szükséges. Isten mindenhatóként könnyedén tudathatná velem a jelenlétét.

    Az nekem nem bizonyíték, hogy nagy lelkesen képzelődni kezdek és egyfajta sajátságos szerelmi érzéssel dicsőítem az urat.

    A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Új hozzászólás Aktív témák