Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • totron

    addikt

    válasz papa019 #2 üzenetére

    Nem meglepő az ha vetsz egy pillantást az első bekezdésedre: nem része a népléleknek a problémamegoldási készség vagy arra való szándék (sikerélmény hiányában), sajnálatos-csúfondáros ördögi kör, részben a fogyasztóiság sara, de ami meg ugyanúgy az emberé, szóval visszaérkeztünk saját magunkhoz, meg es érdemeljük a kitüntetést. :R

  • totron

    addikt

    válasz Elf #9 üzenetére

    Szerelmi bánatot szimatolok, azt öltötte át abba amit látunk karakterekben és ami már benne volt amúgy is emberünkben, de most felruházódhatott, aktualizálódhatott ezzel és lüktetve duzzadó szellemi placentaként elénk tálalhatta azt.

    Szeresd a tárgyakat és akkor az emberek viszont szeretnek.
    Jó összefoglalás. És egyébként a fogyasztói tárgykultúra teljes csöcsszélességgel támogatja is ezt, tehát nem nagy csoda, ha valaki erre jut cirkalmas és fájdalmas útjait követően, persze merőben fals.

    Az autónak nincs lelke.
    Ezen a ponton vitatkoznék kicsit. Beállítottság kérdése. Aki moderntechnológia-kütyüzik vagy épp a sportszermárkákra-ruhákra van rákattanva, na annak ne nagyon süsd el, hogy "azért drágább, mert rá van írva valami" (a becsípődött márkanév). Mert neki az nem csak egy felirat lesz, hanem életérzés, irányultság, hovatartozás és társai. Ebben is akad fals szépen, de a legtöbbség soha nem tapasztal meg más életutat, eredeti célokat, önazonosságot is csak valamelyik bejáratott kulturális kanálisba való csatlakozással ér el, az emberi kapcsolatokkal is rossz fajta áthallásba kerül sokszor a dolog. Annyiban ösztöni szintű és ilyen értelemben helyén való, hogy a kijelzés mindig is megvolt, a falkához tartozás jelképei nem ma kezdődtek.
    Elveszni sem kell benne persze. Ha vannak érdemi emberi kapcsolataid, produktív tevékenységed a mindennapokban, nem a kapcsolattartó eszközt cincálod elemeire, nem preztizseszköz lesz, hanem használati, ahogy írod is.

    Akkor jó, ha alkotással társul egy szenvedély. Régen is voltak kütyüzők, aki a népi bicskákban találta meg magát, mint gyűjtő vagy előállító, annak is nehezen nyomtad volna le régen is a torkán, hogy az csak egy használati tárgy. Van helye az ilyennek, csak nem a mai módon, amikor megveszed a kreativitást, kiváltod az élményt pénzzel. Amit ugye nem lehet vagy ha el is hiszed, hogy lehet, a kiköltekezésnél még egy fokkal nagyobb ürességet kapsz cserébe, tehát meg kell ismételned a procedúrát.:) Ez nem neked jó.

    Ettől függetlenül nem baj, ha jelen van egy igényesség, ami a technikai igényességre is kiterjed. Nem egy leányt láttam az idők során, akik tudtak öltözködni, tényleg jó ízléssel, s kreativitással, szépérzékkel voltak megáldva, akár turkálóból, fillérekért is, a telefonjuk viszont kutya szájából lett előhúzva - azt annyira nem érezték...

  • totron

    addikt

    válasz #56573440 #5 üzenetére

    Ott volt még a védekezési lehetőség hiánya, az sem épp az 1utódos szaporodást támogatta.

    A kényszerházasság ma is sokaknak jól jöhetne, mert olyan pocsék a nem is létező önismeretük, hogy saját maguktól a lehető legostobábban válogatnak, tehát a korok igazságai-keservei valahol kiegyenlítődni látszanak szerintem.

    (#6) borg25, és azóta emberi értékek terén visszafejlődést látok
    Entrópia mindig akad, ha csak csilozófiailag is nézzük a világ folyását és van a mentális és jellembéli eltunyulásban is igazság ahogy minden is a popónk alá van tolva, de az oroszlánrészt én mégis inkább abban látom, hogy az élet nem talált meg annyi pofonjával és csúf szereplőjével fiatalon, mint később, gyerekkorod szűrői nagy hatékonysággal működtek. Ez részben szülői védelem, másrészt a nemgettós környék jótékony hatása, meg hozzá jön, hogy gyerekként nem is teljes sávszélességében értelmeződik az élet, az agy nincs kifejlődve még - az csak 24 körül jön el technikailag jellemzően, már akinél, haha - ezek bőven kiadhatnak egy szebb világot. Meg ott van még az első intézménye: az agy mélyvésődő szinapszisai húzzák alá háromszorosan tapasztalásokat, festik ízesre és színesre a beérkezőket. Legyen az szerelem vagy hogy a technika mely pontjával tudtál együtt rezdülni ebben a zsenge állapotodban. Régebben is voltak bandaháborúk, adócsalás és megcsalás, verekedés, börtön meg kiskutya-gyilok a dögkút mélyére irányozva. Sikerült nem ezekre fókuszálnod/ezekkel megkínálódnod és így egy egészséges elmeállapotúra felcseperedned - pipa.

    A gyerekkor nem jön vissza, légköre viszont kergethető egy egész életen át. Ez ugye nem a legvidámabb képlet, viszont nem mindegy mit kergetünk. Kinek mi jut. Szabad a nosztalgia, de nem érdemes túl gyakran, mert képes elkopni (a megidézett állapotok részben felülíródnak a jelennel minden egyes fiókból való elővevés esetén).

    akkor szerintem az elidegenedés tetten érhető
    A fiatalkori emberi kapcsolatok is mélyebben vésődnek, ami későbbi, az könnyebben esik a rutin zónába, akkor is, ha ez a rutin teszi ki az ember élethosszának 70%-át. A gyerekkor meghatározó, akárhogy forgatjuk. Különbséget kell tudni tenni a világ változása és a saját változásaink között, ehhez többet között nem árt az önismeret.
    Amellett egyre többen is vagyunk, mármint a bolygón. Ez egy ilyen technikai dolog. Erre erősít rá, hogy felbomlottak a falusi struktúrák, a fatornyon-faluhatáron túllátunk, nem mindig könnyíti meg a 100 szereplő helyett 100.000-ből való válogatás, az önismeret persze jó útmutató ilyen esetben is.

    Ami megoldható lenne.
    Hogyan? Ha egységnyi koncra az etethetőn felül megjelenik +1 fő a rendszerben, ott már gondok lesznek. Lehetsz te tudatos, valaki bele fog kerülni a kondérba, a többi épülésére. Ez egy szép vízió, hogy lehetne, igazából nem lehet. Még úgy sem, hogy tényleg ráteszünk a kényelmességünkkel, rossz értelemben vett emberi mivoltunkkal.

    Nem azért mert a csakra rezonancia frekvenciasáv optimális lett így.
    Vannak akik újrapróbálják ezt a mikrofalusdit, ökoközösségnek elnevezve például, a hosszútávú működési arányról nem is írok, felesleges, kitalálható könnyedén. Nagyon igaz, hogy közösek voltak a problémák, a húsbavágó problémák, a kohézió megkeletkezett, meg is értették egymást. A mai problémák sokkal áttételesebbek, véleményközösségen belül is kedvezve a belharcoknak.

    neked 9110-esed volt
    A maiakról írt szerintem és igaza van. Anyucsöcs helyett telósarkot szopogatni - na ez nincs benne az evolúciónkban.

  • totron

    addikt

    válasz Tikakukac #12 üzenetére

    ami használható marad, ami nem, azt recikláljuk ha lehet aztán szevasz
    Hol az a pont? Van aki szaros pelenkát is gyűjti plafonig halmozva. A patológiás gyűjtögető sem érzi soknak a halmozásait, hiszen az a közössége, az öleli körbe. Sokszor látom otthonokban, de munkahelyen is kiugrik, hogy milyen iszonyatos mennyiségű szart képesek maguk köré halmozni az emberek. Ami ugye nem egyenlő a nagyapáink mentalitásával, a majd jó lesz még valamire-vel, ami szintén nem egyenlő a kóros gyűjtögetéssel. Egy ház körüli, majdani reszelgetéshez tényleg nem árt némi anyagalap. Csak ne nyúljon bele senki.. Tisztellyük egymás kacatzónáit (szörnyülködve, hogy hogy lehet így élni).

  • totron

    addikt

    válasz borg25 #34 üzenetére

    Visszatekintve lehetett volna gőzgép is, de mégmielőtt nem van feltalálva, azelőtt az ugye nem opció, csak utólag hat úgy. Elmével nem is mindig felfogható, hogy ami ma triviális, az azelőtt nem létezett, valahogy beláthatatlan a kettő állapot közti szakadék. A halál értelmezésére tett kísérlethez lehet t'án hasonlítani, csak ez az ellentett. Így sokszor ez át van ugorva és mai fejjel van lefuttatva minden, visszamenőlegesen is. De lehet, hogy mindezt pontosan tudod és ugyanígy látod és vegytiszta vicc volt csupán.

    blackrulz, a nettó baromság azért erős, meg van határozva, hogy melyik skillt melyik életkorban tudja elsajátítani az embergyermek a legnagyobb hatékonysággal (minden más keservesen szenvedős és takonyként elnyúló korrepetálások, bepótolni akarások hosszú sora, rendszerint pocsék eredménnyel). Tehát ha az anyai ölelést, a szociális interakciók egészét/nagyrészét tabletfénnyel váltod ki a kritikus években, nem sok jót kapsz vissza, de figyelemzavart minimum, illetve még most zajlik a megfigyelése ezeknek a hatásmechanizmusoknak. Abban sem vagyok biztos, hogy a legzsengébb korban bármilyen időarányokat is megmagyarázni lenne értelme. Hiszek abban, hogy 3 éves kortól biztonságos, azalatt nem - értelemszerűen lehet flexibilis egyéntől függően, de nem nagy mértékben - vagyis ez természetesen nem információs nihilt jelent és nem szögletes eljárást a gyerek életének minden területén.
    Az átmenetekben a legbonyolultabb létezni akár véleményben, akár a környezet (gyerek) szabályzásában, a napiszar és fáradtság mellett épp ezért tették le sokan eddig is a tv elé a kölköt, ma meg a lehetőségek száma csak növekedett. Az önigazolásnak is rendkívül nagy híve a megfáradt, felnőtt ember, így ami "csak egy kicsit" való használat az valójában 95% felett van és már is győzött a technika. Utána meg megy a csodálkozás, hogy "hibás a gyerek", ami ugye szakembert kíván, de szigorúan csak ő, semmi előzmény, semmi környezet, semmi tükörbe nézés vagy levezetés-összekötés, nehogy sérüljön az egó, a saját gyerekkort is divat teljes egészében elfelejteni. Egyébként is legyen hálás, hát milyen nehéz volt már megszülni, mennyibe került idáig is, hálátlan fatty, ha bármi rendellenes hullámot is merészel megkelteni a Tökéletes Családban.

    Nyilvánvalóan passzívan is nevelődik a nebuló, a mai tech világ fog megjelenni számára is vizuálisan, de az nem egyenlő azzal, mikor egy ösztön szintű triggerekre beállított (tapicskolható képernyő) eszközzel magára hagyod - beszippantja. Nem a jajj, rossz társaságba keveredik onlineN, meg nem értek az emberekhez, köztük a saját kölkömhöz sem, de ezt soha nem vallanám be még magamnak sem állapotairól szól ez, hanem az agy fejlődéséről, a világba való megérkezésről. Hallatlanul fontos időszak*. Az is igaz, hogy valamilyen formában mindig elrontjuk a gyereket, de ez a félig vicces közhely a kikerülhetetlenre vonatkozik és nem a szippantó elemekre. Nem démonizálom a technikát, teszem hozzá, mégmielőtt. Az értő odafigyelést már inkább. Más kérdés, hogy ki miről hiszi azt, hogy az az vagy mikor győzi meg magát, hogy ő mindent megtett amit csak tudott. Elég személyiségzavar örökítődik alapból is, nem kell még tetézni a bajt.

    Ha az első években, kiskorbam igényes zenével meg van kínálva vastaxik a hallókéreg, fejlődik az értő hallás (muzikalitás), hallatlan mértékben az érzelmi intelligencia, tanulmányok szólnak arról is, hogy jobban szinkronban van saját magával és a világgal is aki megkapta ezt az ingerfröccsöt, a többinek meg marad az élethosszig kereskedelmi rádió. Van, amiben az elején kell és csak az elején lehet irányt beállítani.

    Szétmagyarázni mindent, az ma a divat, legyen az fogyókúra vagy bármi, a hülyeség fokozott áradásáról evolúciós mivoltunk, működésünk mit sem tud. Annak magyarázhatod a cukorbetegséget meg a rákot, meg az krónikus ürességet, céltalanságot, meg a többit. Az újszülött borjúnak sem hátvakarót adsz karácsonyra, hanem föccstejet, de azonnal, amint fogadja.

  • totron

    addikt

    válasz philoxenia #38 üzenetére

    Túlgondolod. Múltkor láttam villanykörtét tömör fából. Jó pont az élet átértékeléséhez. :DDD

  • totron

    addikt

    válasz borg25 #45 üzenetére

    Olyan szigetelést használtak hozzá, amit ma sem tudunk
    Pontosan tudjuk ma már a cementjük összetételét, az arányokat. De a hőskori rómaiak által használton kívül is vannak természetes építőanyagok, illetve azok kompozitjai a világban, a jelenben. Azt nehezen mondom hozzá, hogy használhatóak is, mert az engedélyeztetéshez (átvevéshez) meg kell találni a megfelelő beállítottságú embert és persze jól kitömni pénzzel - mint ahogy egy épülő ház minden bejelentkező résztvevőjét szokás sajnos, addig áll a gépezet - de anyagviselkedéseket nézve működnek tökéletesen. Csak a trendek-divat-népkultúra, fentebbi egyéni, gazdasági vagy szakmabeli érdekek más irányba mutattak évtizedeken át és a téglán kívül minden régebben egyszer már virágzónak, beváltnak jól leesett a preztizse, feledésbe merültek a legtöbb fejben, jobb esetben szubkultúrává húzódtak vissza. Tűnhet ugyanolyan mágikusnak és távolinak bármi, ha valaki csak a téglával találkozott addig. Ettől még nem lesz földöntúli vagy megfejthetetlen sem a múltból eredeztethetően, sem ma. Lehet romantizálni is, de felesleges túl.

Új hozzászólás Aktív témák