Az MIT új programja a csodák világát hozza el a mozikba és a nappalikba

A jövő mozija egész más lesz, mint a mai

A világ egyik leginnovatívabb kutatóintézete, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) Media Laboratory nevű részlege nemrég jelentette be, hogy 25 millió dolláros befektetéssel egy hét évre tervezett együttműködés keretében a Plymouth Rock Studios filmes és televíziós kiadóval együtt új fejlesztőintézetet (Center for Future Storytelling) hoznak létre a Massachusetts állambeli Plymouthban. A projekt 2010-ben indul, de alapkutatások már most folynak.

A közös munka célja, hogy a „történetmesélés” eddig megszokott módjait forradalmasítsák, s e munka a mozitól kezdve a p2p-hálózatokon megosztott multimédiás tartalmakig mindent felölel. Az elmúlt évtizedek technológiai és médiafogyasztási szokásai alapján feltámadt igényekre, kihívásokra igyekeznek válaszokat találni, ezért olyan területeken folynak majd a kutatások és fejlesztések, mint az interaktivitás, a rögtönzött cselekvések és a közösségi megmozdulások számának növelése. A mérnökök célja, hogy a passzív befogadók a „történetmesélés” aktív résztvevői legyenek, a valós és a virtuális világok között mind több kommunikációs csatorna teremtődjön meg, illetve hogy az egyes ember a saját történeteit saját készítésű tartalomként könnyedén tudja megalkotni webes formában. Technológiai oldalról ehhez a képalkotás és a megjelenítés új formáit keresik, például a következő generációs kamerákat, a programozható stúdiókat, hogy a filmgyártást még sokoldalúbbá és gazdaságosabbá tegyék.

Frank Moss, a Media Lab igazgatója szerint a mesélés, a mesemondás, a történetmesélés különösképpen emberi tulajdonság, mely többek között a tapasztalatok átadását, a múlt eseményeinek értékelését, a jövőről kialakított képünk megalkotását is segíti. Ám a mese elmondásának módja minden embernél más és más, csak az adott egyénre jellemző – s ennek technológiai segítséggel történő kibontakoztatása a projekt fő célja, hogy ennek az ősi emberi ösztönnek és vágynak minőségileg más terepet nyújthassanak – érvel a kutatás mellett Moss. Az ő vízióját támogatja David Kirkpatrick, a Plymouth Rock Studios igazgatója (korábban a Paramount elnöke), aki szerint az MTI Media Labjában felhalmozódott technológiai tudás és tapasztalat egészen új mozgóképkultúrát fog létrehozni. Ehhez a munkához a szakma krémjéből válogattak: az irányító testületben az MIT részéről benne van V. Michael Bove Jr., az interaktív televíziózás szakértője, Cynthia Breazeal, a robotika elismert szaktekintélye, valamint Ramesh Raskar, az új képalkotási eljárások elismert szakembere.

Amit előre lehet már tudni: az emberi és a digitális figurák mozgásának még kifinomultabb összeillesztésén fognak dolgozni, új generációs előadási technológiákat fejlesztenek, erőteljes lesz a robotok felhasználási módjának kutatása, új típusú kamerák kifejlesztését is megcélozzák, illetve a stúdiótechnika megújítása is a feladatok között szerepel, például a holografikus televízió távlati célként ott lebeg az alapítók szeme előtt.

A holografikus tévétől a beszélő kézitáskáig


A holografikus tévétől a beszélő kézitáskáig

Néhány a fontosabb tervek közül:

Objektumalapú média: e projekt keretében olyan új technológiákat, eszközöket fejlesztenek melyek új típusú adatbevitelekre és -kimenetekre, különlegesen fejlett interfészekre koncentrálnak: ide tartozik a PC-n megjelenítendő holografikus videó kidolgozása, de a kutatások között szerepel például a beszélő kézitáska is.

Holografikus televízió: e munka célja, hogy – a Media Labnél egyébként már nagyon régen kutatott és fejlesztett – igen drága holografikus technológiát egyszerűbbé és olcsóbbá tegye. E program lényege, hogy olyan, a holográfiához szükséges, ám az eddigieknél jelentősen olcsóbb elektro-optikai chipeket, illetve az ezekre épülő szoftvereket fejlesszenek ki, amelyek lehetővé tennék az otthoni holografikus televíziózást.

„Történetmesélő tárgyak”: Ez az elsőre furának hangzó elképzelés azt célozza, hogy a mindennapi használati tárgyaink – a futócipőtől kezdve a kerékpárig – képesek legyenek a velük történt eseményekről információkat gyűjteni, tárolni, hogy ezek alapján „történetek” legyenek megalkothatóak.

Személyi, személyes robotok: Ebben a munkában olyan autonóm, illetve félautonóm robotokat kívánnak kifejleszteni, melyek számtalan területen felhasználhatóak. Többek között érzelemkifejezésre, szemkontaktusra, gesztusokra képes robotokat; karaktermodellező robotokat: ezek valójában olyan modellek, melyek egy-egy jellem alapvető tulajdonságait tárolják, s ezeket egy új helyzetben viselkedésminták megjelenítésére lehet felhasználni; gyerekeket, betegeket segítő, fejlett kommunikációs készségű robotokat (jelenlegi három típusuk: Nexi, Huggable and Tofu)

Új kamerakultúra: e projektben a 6 dimenziós képrögzítéstől kezdve az új digitalizálási eljárásokig terjed a tevékenységi kör.

Azóta történt

Előzmények