Windows Vista: a forradalom elmarad

Install

A Vista valamivel lassabban mászik fel a számítógépre, mint az XP: konfigurációtól függően 30-45 percig tart a telepítés, míg a korábbi Windows esetében a művelet 23-34 percet vett igénybe. A népszerű Linuxokhoz hasonlóan a telepítő kezdettől fogva grafikus felületet használ, az XP karakteres lemezkezelő-particionáló menüje már a múlté.

Elsőként – néhány perc után – a nyelvi és területi beállításokhoz kér felhasználói visszajelzést az operációs rendszer, majd a termékkulcsot kell begépelnünk. Ellentétben a korábbi Windowsokkal, a Vista kulcs nélkül is telepíthető, a kódot a telepítést követő 30 napon belül esedékes aktiválás során kell először feltétlenül megadni. Ez azt jelenti, hogy a rendszer – mely körülbelül 4 nap után kezd el aktiválásra buzdítani naponta egyszer, majd egyre gyakrabban – egy hónapig ingyen használható. Sőt, a Microsoft útmutatása szerint ez a 30 napos ún. kegyelmi időszak bizonyos korlátokkal még háromszor újraindítható, azaz az ingyenes próba akár 120 napig meghosszabbítható.

A telepítő DVD az összes Vista-verziót tartalmazza – e Windowsnál szintén most először alkalmazott eljárást a terjesztési költségek csökkentése miatt vezette be a cég –, az install során a termékkulcs határozza meg, hogy melyik változat kerül a gépünkre. Ha nem adunk meg kulcsot a telepítéskor, a választás a mi feladatunk. Ez ügyes taktika a Microsoft részéről, hiszen így nem csak az általunk vásárolt verziót telepíthetjük, hanem – ha úgy tetszik – kipróbálhatjuk azt is, milyen egy annál teljesebb csomag. Az előző oldalon felsoroltak közül egyedül az Enterprise nem választható, az összes többi kiadás – beleértve az EU-konform pakkokat is – igen.

Ezt követően megkérdezi a telepítő, hogy frissíteni szeretnénk-e meglévő rendszerünket a programok és beállítások megtartásával, vagy a Vistával tiszta lapot kezdünk. Ha termékkulcsot nem gépeltünk be – mint ahogy mi, akik nem kaptunk a Vista-teszthez –, a kérdés költői, az upgrade tulajdonképpen érthető okokból nem választható. Az upgrade licencet vásárlóknak a kulcs begépelése után sincs választási lehetősége – feltételezzük.

Ezt követően választhatjuk ki, hogy gépünk melyik merevlemezének melyik partíciójára szeretnénk telepíteni a Vistát. A particionálást végző modul – amely nagyon hasonlít a linuxos megoldásokra – egyszerűbben kezelhető, mint az XP-installer karakteres felületen kommunikáló lemezkezelője. Ha itt mindent elrendeztünk, megkezdődik a fájlok másolása.

A folyamatot – ha minden jól megy – kétszer szakítja meg újraindítással a telepítő, mielőtt eljut odáig, hogy bekérjen egy felhasználói nevet és jelszót.

Ezután következik a háttérkép kiválasztása, majd arról dönthetünk, hogy miként kezelje a gép az automatikus frissítéseket. A kérdezgetés további állomásai: az időzóna, majd a hálózat típusának (otthoni, munkahelyi, nyilvános) megadása. (Utóbbira a tűzfal konfigurálása miatt van szüksége a rendszernek.) A telepítés azonban még a közreműködésünket megköszönő képernyő feltűnése után sem fejeződik be, hátravan ugyanis még a gép teljesítményének néhány percig tartó elemzése.


Azt hinnénk, hogy igen, közben pedig...

Ezzel zárul az install, amelynek során mintegy 42 000 fájl került fel a merevlemezre 7471 könyvtárba, összesen nettó – lapozó és egyéb ideiglenes fájlok nélkül – 8,06 gigabájt területet lefoglalva. Összehasonlításképpen: a második szervizcsomaggal megfejelt Windows XP 763 könyvtárba pakolt 11 100 fájlja 1,5 gigabájtot foglal el.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Mi nem lesz a Windows 7?

    Az utóbbi időben egyre nagyobb a zűrzavar a fejekben az új Windowst illetően. Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Előzmények